Egy 1891. október 6-án kelt börtönvizsgálati jegyzőkönyv említi, hogy a debreceni városháza pincéjében a börtön és rendőrségi börtön funkciójának megfelelően látja el feladatát.
A régi börtönről korábbról is vannak adalékok. Az 1887. szeptember 19-én készült jegyzőkönyv „… a városházánál berendezett börtön helyiségének és rendőrségi börtönnek a városi közigazgatási bizottság által véletlenül tett megvizsgálásáról” tapasztalatait rögzíti. Jelen vannak: Dégenfeld József főispán elnöklete alatt dr. Sárváry Gyula tiszti főorvos, Bognár Dénes kir. ügyész, dr. Medgyaszay Dezső jegyző. Azon a napon a pincében 117 letartóztatottat számolnak. Vizsgálat alatt áll 24 férfi és 9 nő, elítélt volt 75 férfi és 9 nő. Az ellenőrzők rendet, tisztaságot tapasztalnak, de egyben elviselhetetlen zsúfoltságot is.
1888. november végén 118 férfi és 12 nő raboskodik a pincebörtönben. E jelentésben rabkertészet meglétére is található utalás. Nagy valószínűséggel a régi városháza 1842-ben történt átadásával egy időben telepítik a pincébe a törvényszéki börtönt, amely azonban az 1800-as évek végére zsúfolttá válik.
Már 1881-ben a 11.599/1881. sz. levelében László Zsigmond, az Igazságügy-minisztérium miniszteri osztály tanácsosa a Debrecen város közigazgatási bizottságának a következőket írja: „Debrecen sz. kir. város közigazgatási bizottsága már több ízben fordult hozzám avégből, hogy tekintettel a kir. ügyész úr közvetlen felügyelete alatt álló kir. törvényszéki fogház tarthatatlan állapotára e helyett egy új – a kor igényének megfelelő fogházépület emeltessék.”
Az igazságügyi minisztériumi államtitkár 21162/1892. számú levele szerint az igazságszolgáltatási tárca már eldöntötte a debreceni új fogház építését, mert arról tájékoztatja a város közigazgatási bizottságát, hogy „… csak olyan kisebb befogadási képességgel bíró fogházat kívánok emelni, melyben a vizsgálati és a fellebbvitel alatt álló letartóztatottakon kívül csak a rövid időre elítéltek lennének elhelyezve.”
A város közigazgatási bizottságának 1893. április 19-i határozattervezete szerint a külső dohánybeváltó (Abaldo) előtt fekvő, mintegy 3000 négyszögölnyi terület és a régi sóház telkének a kir. kincstárra történő átruházásával adnának helyet az új törvénykezési palota megépítésének. Az új törvénykezési épületek elkészültével a letartóztatottak a városházából áthelyezésre kerülnének az új fogházba. A minisztériumnak azonban javasolják egy 500-600 fő befogadóképességű letartóztató intézet építését, amelyhez a szükséges földterületet a városon kívül ingyen adnának.
A város közgyűlése 1893. május 25-én 109 igen és 34 nem szavazattal elfogadja a határozatot, mely szerint a dohány Abaldo nevű telek, a régi sóház 4082. sz. telekjegyző könyvben 3645 hrsz. alatt írt 2 hold 300 négyszögöl, valamint az ettől délre és nyugatra a Diószegi út melletti 2504 négyszögöl telek törvényszéki palota építése céljából a m. kir. kincstárnak ingyen átadásra kerüljön.
A 169.1893.10.660. bkgy. közgyűlési jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a város nemcsak ingyen ad telket, hanem az építkezést 200000 forintkoronával is támogatja: „A Városi Tanács 10485/1893. számú végzéssel beterjeszti Nagyméltóságú kir. Belügy-miniszter Úrnak 1893. július 30-án 60.399. sz. alatt kelt rendeletét, mellyel a törvényhatósági bizottságnak, az igazságügyi kormány által czélba vett törvénykezési építkezések tárgyában 74/4412.1893.bkgy. szám alatt hozott határozatát jóváhagyja, s egyben felhívja a város közönségét, hogy 103/5788-1892 bkgy. sz. közgyűlési határozattal, fenti czélra az Igazságügyi Minisztériumnak kamat nélküli kölcsön képen megszavazott 200000 fk összeg mily módon leendő fedezéséről gondoskodjék, illetve határozzon s ezen határozatát jóváhagyás végett terjessze fel."
Az egykori Deák Ferenc és Werbőczy utcák sarkán (a mai Petőfi tér és Iparkamara utca) épül fel a királyi törvényszéki palota, mely ügyészségből, bíróságból és fogházból áll. Az épületet az a Wagner Gyula tervezi, aki a kor börtönépítészetének meghatározó alakja. A XIX. és XX. század fordulója környékén épített büntetés-végrehajtási intézetek 70%-át ő tervezi (pl. a szegedi Csillag Börtönt is). Az építést Gregersen budapesti vállalkozó irányítja. Több debreceni középület kivitelezőjeként is ismert (a Veres templom, Református Püspöki Hivatal).
Gregersen Guilbraud norvég ács és faiparos 1848-ban honvédnek áll és harcolja végig a forradalom és szabadságharcot. Életének szabadságharc bukása utáni időszakáról nincsenek adatok, így nem tudni, hogy honvéd múltjáért felelősségre vonják, vagy számon kérik. 1865-ben alapítja ácsipari telepét. Tevékenysége az épületasztalosságtól a vasút- és hídépítési munkákig terjed. 1879-ben részt vesz Szegeden az előző évi tiszai árvíz utáni újjáépítésben.
A törvényszéki komplexum 1895. október 13-án kerül átadásra. E tényről tanúskodik a 7/848.1896.bkgy. jegyzőkönyv, melyet Vértessy István főjegyző jegyez le: „A Városi Tanács, - a debreczeni kir. Törvényszék elnökének az 1895. évi október hó 13-ikán tartott nyilvános teljes ülés jegyzőkönyvi kivonatát, melyben a kir. Tábla elnöke Puky Gyula úr ő Méltósága a város közönségének azon jelentékeny áldozatáért mellyel a kir. törvénykezési épület létesítéséhez hozzájárult a maga és az Igazságügyminiszter úr ő Nagyméltósága köszönetét nyilvánítja, - tudomásul vétel végett a bizottsági közgyűlés elé terjeszti.”
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás