Különleges élményben volt része annak, aki nyárelő havának huszonhatodik napján, a júniusi hőség ellenére, már délután múzeumtúrára indult.
Vannak, akik minden évben erre a programra készülve szervezik a nagy találkozást, és a Múzeumok Éjszakájának keretében sokadmagukkal járják végig a kiválasztott intézményeket, rejtett kerteket, titokzatos, máskor elérhetetlen helyszíneket. A tavalyi (2020) kihagyás után, idén országszerte rendkívül színes programok várták az érdeklődőket.
A bőséges eseménysor egyik sejtelmes éjszakai helyszíne Budapesten a Nemzeti Örökség Intézetének Fiumei úti Sírkertje volt. Itt most Fényút született és a sejtelmes nyári éjszakában összművészeti szellemidézéssel, színészek elevenítették fel Jászai Mari, Krúdy Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Hubay Jenő emlékét.
A fényköntösbe burkolózott Deák- és a Kossuth mauzóleumhoz elvarázsolt gesztenyesor vezetett, és az út során irodalmunk és történelmünk alakjai is láthatóvá váltak, fényfestéssel megvilágítva.
A gyermek és felnőttkor mezsgyéjén járó, 15 éves interjúalanyomat, H. Csillát kérdeztem az élményről. Arra is kíváncsi voltam, hogy mennyire érintette meg a sírkert éjszakai hangulata.
- Vissza tudod idézni az első Múzeumok Éjszakáját, amelyen részt vettél?
- Úgy emlékszem, ez volt a negyedik alkalom, a tavalyi kimaradt, pedig nagyon vártuk. Minden éveben útba ejtjük a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot és a Sírkertet. Az első emlékem a sírkerti programról az, amikor a Természettudományi Múzeumból jövet, fehér lepelbe öltözött táncosokat láttunk lebegni, ezért tértünk be. Kicsit félelmetes volt. S ha már itt voltunk, megnéztük a sötétben kivilágított mauzóleumokat is.
- Idén hányan indultatok?
- Két felnőttel most hét gyerek jött, de volt olyan év, hogy a felnőttekkel együtt tízen voltunk.
- Röviden összefoglalnád, mi mindent láttatok itt a sírkertben!
- Este tízkor értünk ide, az irodalmi program fél tizenegykor kezdődött, így előtte a fényút egyik ösvényét jártuk végig. Az irodalmi szellemidézés az árkádsornál kezdődött, a Táncművészeti Egyetem diákjai táncoltak. Jó sokan voltunk, előre kellett menni, hogy lássuk, mi történik. A sétavezető után mentünk, telefonokkal világítottunk, de volt, aki kislámpát használt. Hubay Jenő 19. századi hegedűművész sírjánál két lány hegedült, Kóka Eszter és Dósa Csenge szépen játszottak. Utána mókás volt, mert egyszercsak a sötétben ott volt egy „terülj asztalkám”, mellette Krúdy Gyula falatozott. Róla még nem tanultunk az iskolában. Aztán megjelent Kosztolányi és Karinthy is, Móricz Zsigmond hangját csak hallottuk.
- Honnan tudod mindezt?
- Azért tudom, mert adtak egy lapot, amin szerepel minden helyszín és a színészek neve is, akik játszottak. József Attila sírjánál Maszkura tangóharmonikázott és megzenésített verseket énekelt. A zenész különös, egyedi jelenség volt az éjszakában a harmonikájával és a cilinderével. A dalok nekem nem nagyon tetszettek, ez inkább édesanyám műfaja.
Jászai Mari sírjánál ketten idézték meg a színésznőt, ezt nem nagyon értettem… Aztán volt még egy rövidfilm, a Boldogság című, jó rég készült, 1968-ban.
- Hogy tetszett az idei sírkerti program, mi volt számodra a legemlékezetesebb?
- A fényút különös volt, érdekes és szép. A táncművészetisek tánca nagyon tetszett és Krúdy sírjánál is mókás volt, ahogy a három költő verseiből, szövegeiből idézve beszélgettek. Összességében idén is tetszett minden, amit láttunk, de most mintha kevesebb lett volna az időnk, pedig délután ötkor találkoztunk a Hagyományok Házánál, igaz, hogy jó messze az utolsó helyszíntől. Amit sajnálok az az, hogy nem jutott már idő a Rendőrmúzeumra…
- Remélem, megmarad az élmény, és az iskolában eszedbe jut majd ez az éjszaka, amikor Krúdyról, Kosztolányiról, Karinthyról, József Attiláról, Móriczról tanulsz! Lezárásként engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam Jókait, az ő emlékhelyét is kivilágítva láttuk, ha ismét arra jársz, olvasd el a körbefutó idézetet:
„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.”
Gál Mikolt
Új hozzászólás