Kiütötte ellenfelét a labdarúgó élvonal utolsó fordulójában a DVSC. Herczeg András tanítványai 4-1- arányban múlták felül a Paks gárdáját, megszerezve ezzel a bajnoki bronzérmet és a nemzetközi kupaindulás jogát.
A klubtörténet ötödik bronzérme azonban nem pusztán az idei szezon hozadéka. Elvégre a folyamat már 2017 nyarán elkezdődött, egy olyan évad után, amelynek hajrájában nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Vasutas elbúcsúzzon a legmagasabb osztálytól. Herczeg András azonban beugrott az utolsó körben, a csapat pedig remek játékkal verte a Diósgyőrt.
Ekkor vált világossá, hogy a cívisvárosi futball újbóli felemelkedéséhez olyan tréner kell, aki mindenkinél jobban érti a helyi futballt, annak jellegzetességeit, valamint a debreceni labdarúgók és szurkolók gondolkodásmódját. Herczeg András pedig belevágott.
Tavaly még lecsúszott a dobogóról a csapat, idén viszont sikerült szintet lépni, miután a fiúk valóságos gálameccsel örvendeztették meg szimpatizánsaikat. Előbb Szécsi Márk lőtt a léc alá a nemrég válogatott meghívót kapó Ferenci János szólója végén, majd Bódi tekert be egy szabadrúgást a kapufa érintésével. A paksiak szépítő találata után Szécsi a hálóba emelte második találatát.A 3-1-es első játékrész lendülete a második etapra valamelyest alábbhagyott, köszönhetően annak, hogy a csapatkapitány Tőzsér Dániel büntetőjével végleg lezárta az összecsapást. A hajrá már az ünneplésről és a helyi kedvencek éltetéséről szólt. A B-közép többször is Herczeg András nevét skandálta, akinek vélhetően minden korábbi szakmai elismerésnél többet jelentett ez a gesztus.
A hajdúsági szakvezető a mérkőzést követő nyilatkozatában külön kiemelte, mennyire vagány, belevaló játékosok alkotják a keretet. Abban viszont biztosak lehetünk, nem lesajnálva futballistáink tehetségét és ambícióit, hogy ezek a srácok nem tartanának itt a legendás tréner elhivatottsága és iránymutatása nélkül.
A Paks ellen duplázó Szécsi Márkot sokan leírták, Herczeg András azonban bizalmat szavazott neki, amit a játékos nyolc bajnoki találattal és megbízható teljesítménnyel hálált meg. De ugyanezt az utat járta be Ferenczi János, vagy épp Bényei Balázs, aki komolyabb élvonalbeli rutin nélkül érkezett a cívisvárosba két idénnyel ezelőtt, s mára a magyar elsőosztály egyik legnagyobb munkabírású szélsőhátvédjeinek egyikévé nőtte ki magát. A sor pedig hosszan folytatható, például Varga Kevin, Szatmári Csaba és Kinyik Ákos nevével, akikből Herczeg András faragott teljes értékű labdarúgókat.
És akkor még nem szóltunk Kusnyír Erikről, Csősz Richárdról, vagy a Ferencváros ellen álomgólt szerző Zsóri Dánielről, akik egyre hasznosabb tagjai a csapatnak, és ha a jövőben is hasonló ütemben fejlődnek, egy napon megkérdőjelezhetetlen alapemberei lehetnek a DVSC-nek.
Minden túlzás és elfogultság nélkül állíthatjuk: szép és becsülendő folyamat ez Debrecenben. Még úgy is, hogy mindannyian tisztában vagyunk azzal, a jelenlegi garnitúrától nem várható komoly nemzetközi menetelés, adott esetben már egy-két selejtezőkör sikeres megvívása is bravúrként könyvelhető el. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a srácok belekóstoljanak a nemzetközi futball vérkeringésébe, tapasztaljanak, érjenek. Amennyiben ez megvalósul, és a csapat tovább fejlődik, joggal reménykedhetünk a nézőszám gyarapodásában is.
A szurkoló-játékos interakciót mindenesetre remekül tükrözi, hogy az ünneplés perceiben Bényei Balázs megafont ragadott, és a B-közép korlátján ülve dalolt együtt az ultrákkal. A lefújást követő eufória pedig világos jelzése annak, hogy Debrecenben még mindig nem kell rendkívüli eredmény ahhoz, hogy a csapa kivívja az emberek szimpátiáját és szenvedélyét.
Jobban mondva, nem kell több egy vagány, belevaló, helyi tehetségekből álló csapatnál, melyet elhivatott, debreceni edző irányít. Olyasvalaki, akinek szívügye a klub, valamint az egész közeg, amely Debrecenben a labdarúgást körülveszi.
Tóth Sándor
Új hozzászólás