Húsvét vasárnapján a Bódva völgyében tettem kirándulást. A Bódva kis folyó Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén. A debreceniek számára kevésbé ismert vidék az ország egyik legtündéribb, egyben legszegényebb területe. A táj lenyűgöző, az elnéptelenedő aprófalvak pedig telis-tele építészeti, népművészeti emlékekkel, különlegességekkel.
A kirándulás apropóját a felújított L’Huillier-Coburg kastély adta. Április elején adták hírül a műemlék elkészültét, látogathatóságát.
Az edelényi kastély hazánk hetedik legnagyobb kastélya. A kora barokk építmény 1716 és 1730 között épült. Építtetője báró L’Huillier Ferenc János.
A kastély gyönyörű. A kelet Esterházy kastélya, utalva a fertődi hasonmásra. A kívül rendbe hozott épületegyüttes belső felújítása még várat magára. Néhány terme látogatható, ahol a legnagyobb összefüggő rokokó falfestmények tekinthetők meg.
A kastély egy szigeten emelkedik, melyet – mint egy várárok – a Bódva vize veszi körül.
A következő megálló Tornaszentandrás. Az országhatár közeli Komjátinál tértem le a 27-es főközlekedési útról, és négy kilométeres zötykölődés után gurultam be a négyszáz lelkes településre. A románkori református templom miatt kerestem fel. A műemlék keleti része románkori ikerszentélye egyedül álló építészeti emlék. Későbbi bővítése és freskói a XIV. századból valók. Berendezése népies barokk.
Komjáti felé visszaindulva, a község előtt jobbra fordulva, érkeztem Bódvalenkére. A színtiszta cigányfalut két érdekesség miatt érdemes felkeresni. Az egyik a falu közepén álló „mini” templom. Bejárata olyan alacsony, hogy termetesebb ember csak fejét hajtva léphet Isten házába. A fakazettás mennyezet sincs sokkal magasabban. A másik a Falufreskó Project. Meghívott – főleg cigány – képzőművészek egy-egy ház falára készítették el alkotásaikat. A falu minden második házán díszeleg ilyen freskó. Azt tervezik, hogy az összes épületre alkotás kerül.
Bódvalenke és Hídvégardó között erős gyalogosforgalom volt feltűnő. Az egyik trappoló kompánia férfitagja kitekert nyakú tyúkot cipelt. Gyaníthatóan Hídvégardón lopta.
Hídvégardó közvetlenül a szlovák határ melletti község. Bódvalenke szegénységét ellenpontozza a település. A falu rendezett, tiszta. Meglepően sok az új vagy felújított ház. Az elszegényedett vidéken szokatlan fejlődés magyarázata Kassa. Szlovákia második legnépesebb városából sokan költöznek Magyarország határközeli településeire. Számukra hazánkban sokkal olcsóbb az élet. Naponta ingáznak Kassára, munka után vissza.
Hídvégardó határában a Bódva hídja az építészeti érdekesség. A meder feletti rész fából készült, a négy áteresz pedig kőből. A nyílások úgy néznek ki, mint a hortobágyi kilenclyukú híd egy-egy eleme. A hídon egy helybéli gulyás figyelte marháit, amelyek már szlovák füvet legeltek.
A híd szemrevételezése miatt leállított kocsim is Szlovákiában parkolt.
A híd és a 27-es út közötti két kilométeres szakasz az országhatáron vezet. Az úttest egyik oldalán a magyar, a másik oldalán szlovák határkövek láthatók.
A „határútról” bekanyarodtam az első, a már szlovák Bódvavendégibe. Jól esett magyar szót hallani, ha még tömény káromkodás is volt.
Az útról jól látható volt Torna romos vára és a Szádelői völgy bejárata. A völgy tulajdonképpen beszakadt tetejű barlang. Vannak szakaszok, ahol a két-háromszáz méteres sziklafalak között csak a pataknak és az útnak van hely.
Hazafelé még megcsodáltam Szalonna haranglábas református templomát, majd a két kilométerre lévő Rakacai víztározóhoz hajtottam. A hatvanas években duzzasztották fel a Rakaca patak vizét. Remek kiránduló- és horgászhely. A víztározó csukái kapitális méretűek.
Utamat Rakacaszend – Rakaca – Gagyvendégi felé folytattam. Elhaladtam az ország legkisebb lélekszámú települése, Szanticska felett (korábban már jártam ott). Jelenleg tizenkilencen lakják. Onnan Szikszó – Tokaj – Nyíregyháza felé haladva tértem vissza Debrecenbe.
Aki a csendet akarja hallani, a friss levegőt harapni, szépet, érdekeset látni, annak feltétlenül fel kell keresnie a Bódva völgyét.
Somogyi Ferenc
Képgaléria: Itt
Új hozzászólás