Debrecen belvárosi utcáin sétálgatva számos bárral, pubbal, étteremmel találkozunk. Koktélt fogyasztani azonban, a megfelelő hangulat mellett, annál kevesebb lehetőség akad.
A Hal köz belső, szemközti sorában olvasható a felirat: Miami. Első pillantásra, a név és az italok kapcsán a Miami Vice juthat eszünkbe, de közelebb lépve kiderül, ennél jóval többről van szó. A fiatalos, modern, de korántsem csak a fiatalokat váró koktélbár a több összetevős, hűsítő italok széles választékát kínálja, hogy a meleg nyári délutánon akár baráti társasággal összeüljünk és felfrissüljünk kicsit. A teraszon, a napernyők árnyékában ül és laptopján épp a napi nyitáshoz szükséges adminisztrációt végzi Nagy Ábel. A 20 éves szatmári srác édesanyjával közös tulajdonjogot élvez a Miami Koktélbár fölött. Ábelnek nem tanult szakmája ez, mégis mindig érdekelte az üzleti világ és ezzel együtt a vendéglátásban is remekül megállja helyét. Ő üzemelteti a helyet, programokat szervez és lelkesen kiszolgálja a cívisváros e különleges szegmensét. A szemtelenül fiatal Ábellel beszélgettem a koktélozó kapcsán. A „kortársi” viszonyra tekintettel, kérem, engedjék meg a tegező formulát!
- Hogyan vált a Miami az életed részévé?
- Én 2019-ben leérettségiztem. Tegyük hozzá, hogy nem igazán vagyok tanulós típus. Az akkori barátnőmmel Debrecenbe költöztünk. Az egyik barátom ajánlotta a helyet, én jelentkeztem és fel is vettek. Alapvetően mindig is érdekelt a vállalkozói világ, ezért is jöttem Debrecenbe. Szatmárból származom, az a hely pedig erre a célra nem kifejezetten alkalmas. Kicsivel később, hogy itt kezdtem dolgozni, mondták, hogy eladó a hely. Nagy lehetőségnek ígérkezett és édesanyámmal megvásároltuk. Nagyjából ez a rövid története, hogy hogyan kerültem a vendéglátásba.
- Mindig is érdekelt az üzlet és a vendéglátás?
- Inkább az üzleti világ iránt érdeklődtem. Nagyon szeretek szervezni, tenni-venni, intézni a tulajdonosi ügyeket. A vendéglátásba viszont szerintem inkább születni kell. A bár ettől függetlenül teljes mértékben szívügyem – válaszol Ábel halvány mosollyal arcán, amely még hitelesebbé teszi számomra azt a hivatástudatot, amelyről beszámolt.
- És mi a specialitásotok?
- Nem tudok kiemelni egyetlen koktélt sem, mint specialitást. Koktélbár vagyunk, a minőségi koktélok elkészítésére törekszünk. A visszajelzések alapján szerencsére a fogyasztóink meg vannak elégedve velünk, a kínálattal, az ár-érték aránnyal. Szeretnénk folyamatosan újítani, de úgy érzem, jó úton haladunk.
- Több felületen is olvashatóak vendégvélemények. Egy-két kivétellel csak pozitív szavakat írnak rólatok.
- Igen, eleinte voltak kisebb súrlódások. Három felszolgálóval dolgozunk, ketten a pultban állnak. Ha pedig megtelik a terasz, akkor jobban oda kell figyelni a kiszolgálási sebességre. De hálistennek egyre eredményesebben sikerül az ilyen akadályokat kiküszöbölni. A közönségünk szerencsére vegyes, tehát minden korosztály beül hozzánk. Ennek hála, gyakran teljes fordulatszámon, mondhatnám, teltházzal üzemelünk.
- Ezek szerint a Miami neked személyesen is hosszútávú lehetőség.
- Nagyon szeretem csinálni. Mindenképpen szeretném hosszabb ideig fenntartani. Tervezek idővel mással is foglalkozni, de lehetőleg olyasmivel, amivel együtt a bár nem zárja ki egymást.
- Ha egy kicsit a jelent nézzük, fiatal vagy, az egész jövő előtted. Ritka, hogy valaki ennyi idősen ilyen kihívásba vágjon bele. Mit szólnak, amikor egy társaságban kiderül, hogy egy bárt üzemeltetsz?
- Nyilván meglepődnek egy kicsit. De azt fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem egyedüli érdem. Sőt! Édesanyámnak rengeteget köszönhetek, nagyon-nagyon sokat segített és segít benne.
- Ettől függetlenül nyilván büszke vagy rá.
- Természetesen. Viszont nem tartom magam különlegesebb fiatal srácnak a többieknél. Azt gondolom és érzem, hogy ez addig olyan hatalmas szenzáció, amíg nem vagy közvetlenül benne ebben a világban. Nekem is valóságos álom volt, hogy egyszer legyen egy ilyesfajta, saját helyem. Meglett a koktélbár és már nem érzem „emberfelettinek”. Inkább hivatás és lehetőségek tömege.
- A lehetőségek, vagyis inkább az új élmények kapcsán nincsenek félelmeid? Mondjuk valamilyen váratlan krízishelyzet?
- Nem igazán. Vannak olyan esetek és helyzetek, amikre az ember nem tud felkészülni. Lásd koronavírus! Teszem a dolgom, mindent elkövetek annak érdekében, hogy a lehető legteljesebben és legjobb minőségben üzemeljen a bár.
- Ha már koronavírus: hogy éltétek meg a járvány nehezét?
- Elég fájdalmasan. Épphogy átvettem a helyet, március 15-én be is kellett zárnunk, csaknem kettő hónapra. Május 4-én nyitottunk újra. Minden radikális lépés átvillant az agyamon a helyet illetően. De azt gondolom, nem szabad megtorpanni és feladni az első kritikus pillanatban.
- Ez a szemlélet igaz lehet a közeljövőre is. Ha például egy második járványhullám is felütné a fejét.
- Mindenképpen így gondolkozom. Ismerjük a határainkat és tudjuk, miként kell cselekedni, hiszen tavasszal már megtapasztaltuk. Mivel őszre jósolják, szerencsére a nyári időszakból lesz mit félretenni, úgyhogy, ha minden igaz, nem lesz akkora törés. Aztán, ha minden bajon túl vagyunk, szeretnék egy arculatváltást csinálni. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a Miami Koktélbár átvészeljen egy újabb nehéz időszakot. Bízom a sikeres folytatásban.
Barna Marci
Új hozzászólás