Amikor Hitler 1941. augusztus 15-én megállította a Moszkva ellen törő német katonai egységeket, a tábornoki kar heves tiltakozását váltotta ki. A Wermacht (német szárazföldi erők elnevezése) fő célkitűzéseként a szovjet főváros elfoglalását jelölte meg. Hitler azonban másként gondolta.
1941. június 22-én a német hadsereg a Balti-tengertől Dél-Ukrajnáig húzódó, kb. 1800 km-es arcvonalon átlépte a szovjet határt. A szocialista ország elfoglalására 162 hadosztály, három és fél millió katona, közel háromezer harckocsi és 4800 repülő vonult fel.
- Csak be kell rúgni az ajtót, és az agyaglábakon álló óriás (Szovjetunió) magától fog összedőlni – hangoztatta a Führer elbizakodottan, pedig a túlzott magabiztosság és az ellenfél alábecsülése általában megbosszulja magát.
Eleinte úgy tűnt, Hitlernek lesz igaza. A Vörös Hadsereg kezdetben katasztrofális veszteségeket szenvedett, jelentős területeket veszítettek, folyamatosan vonultak vissza, ám védekező, halogató harcaik egyre szervezettebbé váltak, új fegyvereket vetettek be (például T34-es tank, rakéta sorozatvető), amelyek megnehezítették az ellenség előrenyomulását.
1941. augusztus elején a Von Bock-féle Középső Hadseregcsoport a Szmolenszk melletti katlancsatában újabb fényes győzelmet aratott, így reális lehetőségnek tűnt, hogy Guderian megállíthatatlan páncélosékei és a meglepő sebességgel előrenyomuló Középső Hadseregcsoport szeptemberre beveheti Moszkvát.
Igen ám, de az elért sikerek egyre többe kerültek. A német hadsereg élőerőben, harci eszközökben a tervezettnél sokkal komolyabb veszteségeket szenvedett. A hadianyag felhasználás szintén többszörösen haladta meg az elgondoltakat. A hiányt, a nyersanyagokban nem túl gazdag hátország gyárai emberfeletti munkával igyekeztek pótolni. Félő volt az ország anyagi készleteinek kimerülése.
Hitler józan gondolkodására vallott, hogy 1941. augusztus 15-én leállította a Moszkva elleni offenzívát. Von Bock Moszkva felé menetelő Középső Hadseregcsoportját, hogy Guderian páncélos erőit, valamint Von Bock egyik hadseregét délre vezényelte, Kijev ostromához. A Rundstedt-féle Déli Hadseregcsoport műveletei léptek elő meghatározó prioritássá. Az egyik hadseregétől és legjobb páncéloscsoportjától megfosztott Középső Hadseregcsoport így kénytelen volt megállni.
Kijev elfoglalása és a közeli, katlanba zárt szovjet erők felszámolása után a támadás célja a Donyecki-medence meghódítása lett. Hitlernek szüksége volt az ukrán gabonára, a medence ásványi kincseire (főleg szénre és vasércre) és az iparvidék gyáraira.
A náci diktátor a vidék bekebelezése után adott utasítást a Moszkva ellen nyomulás folytatására. Hitler józansága, a háború folytatásához szükséges gazdasági háttér biztosítása mégis a német hadsereg vesztét okozta. A főváros elleni támadás hihetetlen időjárási körülmények között zajlott. A katonák téli felszerelés és ruházat nélkül harcoltak. A hosszú utánpótlási vonalakon akadozott a harcoló alakulatok ellátása. A meghódított területeken kiterjedt partizántevékenység folyt. Ráadásul a szovjet fél minden tartalékot Moszkva alá vezényelt. A Vörös Hadsereg a háború folyamán először került létszámfölénybe, technikai eszközök számában és minőségében is felülmúlták a Wermachtot. A német előőrsök elérték Moszkva határát, ám támadásuk kifulladt. A szovjet ellentámadás 1941. december 5-én kezdődött. A tél folyamán az agresszorokat 100-120 km-rel vetették vissza. Ez volt a németek első veresége.
Tehát a késlekedés, a zord időjárási körülmények, a szovjet védelem létszámának, fegyverzetének könnyelmű alábecsülése eredményezte a moszkvai vereséget.
Hitler gazdasági szempontú döntése a következő évben is komoly katasztrófához vezetett. Az 1942 nyarán Sztálingrád ellen vonuló németek alig találkoztak ellenállással. Hitler ekkor döntött úgy, hogy megosztja a sereget: egyik részének továbbra is Sztálingrád elfoglalását jelölte ki célul, a másik kontingenst a bakui olajmezők elfoglalására küldte. A döntés következménye megint súlyos vereség: Sztálingrádnál veszett a 6. hadsereg, és az olajmezők elfoglalása sem sikerült. Ráadásul a sztálingrádi kudarc fordulatot hozott a második világháború menetében. Ettől fogva a németek védekezésre, állandó visszavonulásra kényszerültek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás