Vereség… a legrosszabb, amit egy elkötelezett sportrajongó csapata mérkőzése kapcsán láthat. Különösen karácsony előtt. Láthat? Akarom mondani, olvashat, tekintve, hogy a monopolhelyzetben lévő közvetítő cégben a szurkolók iránti tisztelet szikrája sem lakozik.
Matek, megint a matek. Hiába, hiszen a kupa már úgyis oda. Tavaly még a Főnix parkettjén küzdöttünk az Alba ellen a továbbjutásért, idén pedig - leírom feketén-fehéren - az életben maradásért, hosszabb távon lehet, hogy a bennmaradásért küzdünk a DEAC színeiben, vért izzadva. Mit mondhatnánk ilyenkor? Fáj? Igen! Hiszen hétről-hétre együtt a csapat, a szurkolók, a Debreceni Egyetem sportcsaládja, de mégsem megy valami a pályán. Hosszú hetek óta látni, hogy Dedek-mester nem ura csapata helyzetének. Olyannyira nem, hogy egyes játékosok esetében szembetűnő, hogy korántsem afféle feladatot végez, mint ami valójában a szerepköre volna. Gondolok itt például Scottra, aki képességeivel ellenben szinte teljesen kedvetlen tekintettel mozog a vonal környékén, betörések helyett pedig bizonytalanul áll bele kockázatos tempódobásokba. Mindezzel szemben akadnak olyan játékosok is - a magyar magban főleg - akik szinte a lelkük árán is megpróbálják menteni a menthetőt, és egyedül öt helyett teljesíteni két palánk alatt. Így leszorítva a teljesítményben kiemelkedők számát mindössze 2-3 húzóemberre, akik mögött - pl. Polyák Laci vagy Djordje Drenovac konstans meggyőző produktuma - nincs stabil csapatmunka. Mócsán Bálintot pedig ugyancsak pozitívumként emelhetem ki, hiszen „leírt sérültként” érkezett Debrecenbe, ahol meglátták benne a lehetőséget, ő pedig élt is vele, vezérré vált. A tendencia, az eredmények, a cserekihasználás, a játékosmozgás mégis baljós előjeleket rajzol. Keenan Gumbs néhány napja távozott a csapattól, de úgy fest, a klub már gondoskodott az utódlásról. A többi pedig a pályán dől el.
Az oka mindennek tehát valamennyi tekintetben érthetetlen. Az infrastrukturális keretek adottak, akárcsak az utánpótlás, a szurkolóbázis. Mégis látni a játékon a számtalan kétséget, amelyet az újonc Honvéd is majdnem kihasznált, a Kaposvár pedig köszönte, élt a lehetőséggel - megérdemelten. Azért legyőztük a Körmendet. A vasiakat, a magyar kosár egyik fellegvárát. Amely jelenleg jól láthatóan nincs a topon, öröm az ürömben, mintha akkor nekünk egy kicsit alacsonyabban lett volna a gyűrű, vagy legalábbis kedvezőbb pozícióban. Hiába, az alsóház az alsóház, a szezon pedig ezer fokon pörög, a lehetőségeink pedig vészesen fogynak. Hiába a matek, a kupaindulás már csak a jövő esztendő őszi szezonjának reménye lehet. A bajnokság második fele még előttünk, noha szinte kézzel fogható a kispadon a feszültség, amely alighanem a játékra is jócskán rányomja a bélyegét. Mindezeken túl természetesen maradok a DEAC, a Debreceni Egyetem csapatának őszinte híve.
Hozzáfűzném, hab a tortán, hogy a Magyarországon egyedüliként tevékenykedő kosárközvetítő internetes platform, a MindigTV Go megengedheti magának azt az ordító luxust, hogy karácsony előtti meccsnapon az EGYETLEN aznapi találkozót nem tűzi műsorra. Az előfizetők pedig hiába keresik lázasan, csalódást keltően szereplő, mégis őszinte rajongással és szívvel biztatott csapatuk meccsét, a találatok pusztán a régmúlt találkozóit rejtik. Sajnos jelenleg ez egy kicsit ironikus. Feledhetetlen, mégis elmúlt szezonok meccseit láthatjuk, amelyek pont úgy kerülnek egyre messzebb tőlünk, mint a fényes diadalok, helyezések, kupaszereplések.
Barna Marci
Új hozzászólás