Napokkal ezelőtt eldőlt, hogy a magyar bajnokságban nem állapítanak meg végső helyezéseket, és nem fejezik be a márciusban felfüggesztett 2019/2020-as idényt. A DVSC-SCHAEFFLER együttese azonban a rendhagyó zárás ellenére is megérdemel néhány értékelő és elismerő szót. Elvégre az utóbbi évek legeredményesebb szezonját futották az elmúlt hónapokban.
Pedig feledhető, kifejezetten gyengécske meccsel indult nyár végén a bajnokság – Monoron az újonc Szent István SE vendégeként. A kötelező győzelem persze megvolt, és azt nem sokkal később már ragyogó bravúrok követtek: előbb a Népligetben szerzett pontot a gárda, majd hosszú idő után Vácról és Érdről is győzelemmel tért haza. Fókuszált, sikeréhes hozzáállással, és nem utolsósorban magas színvonalú egyéni- és csapatteljesítményekkel haladtak előre a cívisvárosiak.
Aztán persze a nemzetközi szereplés révén sűrűsödött a program, és valahol természetszerűnek tűnt, hogy az ihletett forma nem tartható fenn az egész őszi idényben. Jött is két nem várt botlás, az MTK, majd a Dunaújváros ellen, ám a német Werkselfen és a szerb Jagodina sima kiütésével az EHF-kupa főtáblájáig verekedte magát a Loki. A januári bajnoki folytatást pedig az élmezőnyből várhatta, így nem érhette szó a ház elejét.
A Banik Most-Kastamonu-Thüringer trióval fémjelzett A-csoportban aztán kifogástalan rajtot és két szép győzelmet produkált a Vasutas január első felében, azonban a szokatlanul sűrű meccsterhelés, valamint a sérülések, némi tapasztalathiánnyal társulva megbosszulták magukat a következő meccseken. Németországi vendégjátékát és a sorsdöntő, törökök elleni hazai derbit is nyert helyzetből bukta el Köstner Vilmos csapata, így elbúcsúzott a sorozattól. Azért előtte még idegenben leverte a Banik Mostot, ennek köszönhetően kellemes szájízzel zárhatta tanulságos európai kalandját, melynek mérlege összességében pozitív, hisz a selejtezőkkel együtt lejátszott tíz meccséből hetet megnyert.
Maradt hát a hazai porond, ahol a Vác elleni hazai kudarc mindenképp fájó pontot jelentett, de az újabb értékmérőt, a menet közben létbizonytalanságba sodródó érdiek ellen már szép sikerrel pipálta ki a csapat. Azon a március hatodikai péntek estén még nem sejthettük, hogy ebben az idényben már nem látjuk többet kedvenceinket. A diadalt követő pacsiknál mindenki elszántan veregette meg Tóvizi Petra vállát, sok sikert kívánva ifjú beállónknak a közelgő olimpiai selejtezőkre.
Az élet aztán közbeszólt: a kínai Vuhan városából induló koronavírus világméretű járvánnyá erősödött. Ennek okán előbb elmaradtak a selejtezők, nem sokkal később a bajnokságot is felfüggesztették, a világ összes, jelenleg futó, vagy épp közelgő hónapokra tervezett eseményével egyetemben. Hogy aztán április 9-én, alig több mint egy hónappal az Érd elleni presztízscsata után az MKSZ hivatalosan is bejelentse: nem fejezik be a 2019/20-as szezont. Nem hirdetnek bajnokot, érmeseket, ahogy nem lesz kieső és feljutó sem. Van, akit jobban, van, akit kevésbé sújt a rendelkezés, egy azonban biztos, a körülmények ismeretében racionális, egyben elkerülhetetlen döntés született.
Ahogy abban sincs kérdés, hogy bár végső helyezéseket nem rögzítenek, a DVSC minden túlzás nélkül az utóbbi esztendők legjobb időszakját produkálta. Hiszen túl azon, hogy hazai viszonylatban szintet lépett, a nemzetközi kézilabdatérképre is felvéste a nevét – a létező leghatározottabb vonásokkal.
Ezt a honi és nemzetközi szakvélemény egyaránt elismerte. Elvégre az utóbbi hónapokban rengetegszer méltatták az elgondolást, amelyben a csiszolatlan tehetségek éppúgy értékes és hasznos láncszemek, mint a rutinos, sok csatát megélt klasszisok.
Gyakran puffogtatott sportközhely, hogy mennyire fontos lehet egy klub életében a fiatalság és a rutin megfelelő egyensúlya, valamint a köztük kialakuló kémia és összhang. Noha sokan beszélnek róla, csak kevesen képesek zökkenőmentesen gyakorlatba ültetni, és még kevesebben tudják sikeresen működtetni az áhított modellt. Köstner Vilmosnak sikerült.
A tapasztalt szakvezető negyedszer ült le a kispadra a tavalyi évad derekán. A csapat szerelvénye azon nyomban egyenes vágányra terelődött, jöttek az eredmények is. Ennek tükrében nem lehetett kérdés, hogy az együttműködés ősszel folytatódik.
Csapategység, koncentráció, elszántság, önbizalom. Alighanem ezt várja minden szurkoló a saját együttesétől, és bizony a DVSC legtöbb idei találkozóján visszaköszöntek az előbb sorolt értékek. A gárda tagjai újra egymásért harcoltak a pályán, valódi kohézió alakult ki, mindez pedig a meccsek nagy részében dinamikus és látványos játékban köszönt vissza.
Az egyéni formajavulások ékes példája Kovács Anna, aki a hajdúsági edzőlegenda újbóli szerepvállalása óta szárnyal, aminek köszönhetően hazai és nemzetközi rangadók sorát döntötte el az utóbbi időben. A leglátványosabb mégis a fiatalok szerepeltetése. A nyáron érkező Vámos Petra kulcsembere lett a csapatnak, Arany Rebeka valósággal berobbant az utóbbi hónapokban, ahogy az egyre több szerephez jutó Borgyos Pannán, Petrus Mirtillen és Vámosi Pannán is érezhető az egyértelmű fejlődés. Elvégre magas hőfokú, kiélezett meccseken is megkapják a játékperceket. Bravúros és vagány megoldásaikat látva pedig nem kétséges, hogy fényes jövő áll előttük.
Ki ne emlékezne például arra, hogy milyen sebességben játszott Borgyos a Banik elleni EHF-csata hajrájában? Netán arra, hogy három felnőttbajnokival a háta mögött hogyan meccselt a Népligetben Vámos Petra? És akkor még nem is szóltunk Arany Törökországban dobott kilenc góljáról.
Remeklésükhöz persze elengedhetetlen rutinos társaik támogatása és remek formája. Bulath Anita jócskán túl a harmincon is olyat nyújtott pályája utolsó szezonjában, amire kevesen képesek. A kapitány, Vantara-Kelemen Éva mindig megbízható teljesítménnyel rukkolt elő. Tóvizi Petrát már aligha kell külön kiemelni, huszonegy éves kora ellenére posztja és csapata legjobbja. Remek párost alkotva Bordás Rékával, aki kemény és hatékony védőmunkája mellett támadójátékát is egyre magasabb szintre emeli. Ebből adódóan minden esélye megvan arra, hogy a felnőttválogatottban is megalapozza helyét.
Megnyugtató és sokat ígérő tehát a munka, amely a DVSC-nél az utóbbi időszakban folyik. És persze lehet, hogy az idei kiírás eredményeit hivatalosan sehol nem jegyzik majd, ám a sikereket, élményeket és tapasztalatokat sem ember, sem pedig járvány nem veheti el a piros-fehér lányoktól.
Tóth Sándor
Új hozzászólás