Kolodko-szobrok Debrecenben? Miért ne?

Az elmúlt esztendőkben immár Budapestet is „ellepték” azok a miniszobrok, apró alkotások, amelyek bájosan kicsi termetük ellenére kimondottan feldobják az utcaképet, köztereket.

No, nem csupán a fővárosban természetesen, hanem több másik magyar városban is megtalálhatók a kárpátaljai művész alkotásai. Miért ne lehetne a cívisváros a következő?

Kolodko Mihály szobrászművész Ungváron született, legtöbb alkotása is ott található, ám művei megtalálhatók még Stockholmban vagy Szöulban is. Azonban, amikor Budapestre költözött, a helyi utcákat is elkezdte feldobni „gerillaszobrászatával”, amelynek célja, hogy szem előtt tartva a hazai és globális kultúrtörténetet, miniszobraival mosolyt csaljon a járókelők arcára, egy-egy jellegzetes helyszínen emléket állítson a történelmi jelentőségű eseményeknek. Legutóbb például Karinthy Frigyes születésének évfordulójára készített újabb, már-már meghatóan bájos miniszobrot. A szerzőlegenda szülőházánál az irodalomikon nagyságát immár a feledhetetlen, mézescsupron lógó Micimackó hirdeti az örökkévalóságnak. No, de hogy is jön ide Debrecen?

A cívisváros bővelkedik utcai művészeti alkotásokban, így megannyi, történelmi személyt, pillanatot megörökítő bronzszoborral, térplasztikával, freskóval is találkozhatunk. A legutóbbi ilyen átadott mű a Főtéren áll, és a belváros képét örökíti meg, a Rotary Club gondozásában, bronz térplasztika formájában. Valóban hasznos és kulturálisan, társadalmilag szükségszerű kezdeményezés mindez. Mégis azt gondolom, Kolodko Mihály egy-egy Debrecenhez köthető alkotása a belvárosban elférne, a maguk apró csodás világában pedig kétségtelenül járulnának hozzá az utcakép kellemes látványához. Ezek a miniszobrok egyébként nem csupán mesehősöket, így Tihanyban Gombóc Artúrt, Budapesten a Főkukacot örökítik meg, hanem a maguk megformálóját is, egyfajta üde, tapintatos, bájos karikatúrát is csempészve a megformálásba. Gondolok például Bodrogi Gyula Süsü-szobrára, amely ugyancsak impozáns, kellemes emlékeket idéző szobrocska, és persze Kolodko Mihály méltán népszerű és hibátlan munkáját dicséri.

Debrecen bővülő szoborparkjában pedig bőséges helye volna egy-egy ilyen minicsodának, a minták lehetőségének végtelen tárházával. Csupán a kultúrtörténetnél maradva akár maga az irodalom, így egy-egy cívisvárosi – valós vagy fiktív – karakter, mint Latinovits Zoltán, a Debrecenben is aktívan tevékenykedő népzenész, népzenekutató, hegedűvirtuóz Halmos Béla, akár a címadó Szabó Magda-regénykarakter, Abigél is csodálatos éke lehetne a belvárosnak, vagy Kemény Henrik Vitéz Lászlója. Ötletelni persze a végtelenségig lehet, ám Kolodko azt hiszem, már bizonyította kifogyhatatlan ötlettárát és kreativitását, munkájáért pedig az ország, utódaink is méltán lehetnek hálásak. Reméljük, hamarosan immár Debrecen utcáinak apró csodáiért is.

Barna Marci