Ivási szokások

Mióta világ a világ, erjesztett gyümölccsel, később szeszesitallal időről időre bódította magát az emberiség. Nincs ez másként ma sem. Ki így iszik, ki úgy. Franciaországban kifinomult fogyasztási hagyományok alakultak ki, míg a finn ivási szokás egyenesen egyetemi szociológia tankönyvben rögzített elrettentő példa. Az ezer tó vidékén egyszerűen letörik a vodkásüveg nyakát, és már vedelik is a maró levet. Oroszországban sem jobb a helyzet. Néhány éve láttam egy orosz filmet. Amúgy feledhető alkotás, de a cári katonatiszti szokások némelyikét volt szerencsém megtapasztalni.

Egy katonai egység tisztikara felsorakozott az asztal két oldalán. Mindenki előtt hét pohár. A szolgák töltöttek. A parancsnok: Nazdravje!..., aztán zutty!..., egy hajtásra küldték gallér mögé a vodkát, poharakat a falnak. Ezután sorban végigmásztak az asztal alatt, majd vissza a helyükre. Második pohár. Nazdravje! Mászás…, aztán harmadszor, negyedszer, ikszedszer. A győztes, aki utoljára bírt négykézláb végigtámolyogni az asztallábak között.

Eljött a tisztiszolgák ideje. Felnyalábolták az eszméletlenre részegedett uraikat, szobájukba vonszolták. Az ágy mellé vodkát, vizet, savanyú uborkát készítettek, ha eszmél parancsolójuk, azon minutában enyhíthessék másnaposságukat.

Néhány óra múlva józanodó tisztek újból gyülekeztek és testületileg vonultak szaunázni, végleg tovaűzni a kótyagos állapotot.

Kérdezhetnénk: és honfitársaink? Mi sem dicsekedhetünk fejlett ivászati kultúrával. Ott azért nem tartunk, mint a finnek, de eléggé riasztóan hangzik például az unikum sörrel, mert a magyar ember a felest mindig kísérővel issza. A boros kóla sem entellektüel fogyasztási megnyilvánulás. A lényeg, hogy minél hamarabb hasson (sokkivás).

Különböző vedelési elméletek születtek. Kedvenc írom, Bólya Péter, aki 49 éves korában májzsugorral távozott a másvilágra (ivott, mint a kefekötő. Az meg a por miatt…, vagy, mint a gödény, ami ugye pelikán, és a csőrébe egyszerre több liter vizet képes felszivattyúzni), „A veréb századik lépése” c. regényében két pontból álló axiómát fogalmazott meg. Első: ha megittál négy féldeci rumot, csapasd szét egy üveg sörrel! Második: ha megittál négy üveg sört, rántsd össze fél deci rummal! Igazi májromboló párosítás..., de fél liter vörösborba öntött feles konyak, vagy a ferencvárosi koktél (két deci rum meg egy fél összekeverve) sem gyógyszerként hat, a megállás nélkül legurított liter villányi vörösről nem is beszélve.

Ne feledjék! Aki iszik, saját felelősségére teszi. Tegye mértékkel, kulturáltan, maga és a társaság örömére. Továbbra is igaz: a túlzott italfogyasztás „öl, butít és nyomorba dönt”.

                                                                                       Somogyi Ferenc