Hiába a makulátlan első negyed, ha a kosárlabda végeredményét négy felvonás során döntik el. Kivéve, ha még hosszabbításra is szükség van. A DEAC férfi csapatának első középszakaszbeli mérkőzésén a ráadás volt csak igazán a kegyelemdöfés - hiába a lélekszakadt, férfias hajrá.
A kínos kupaszereplés, a negyeddöntőbeli búcsú után játékosok és szurkolók alighanem együtt, egyesült erővel és reménnyel vágtak neki a bajnokság folytatásának a Debreceni Egyetem alakulatának háza táján. No, ezt nem érdemes feltétlenül a szó legszorosabb értelmében tekinteni. A szurkolók nyilvánvalóan lélekben minden erejükkel szorítottak a csapatnak, a lelátó népének ugyanis csupán töredéke lehetett jelen az Oláh Gábor utcán, az Oroszlány elleni összecsapáson. Mondjuk ki, a szerda este fél 7-es kezdés minden, csak nem közönségbarát. De legalább kaptunk egy olyan első negyedet, amilyet már régen produkáltak a fekete-fehérek. Gyorsan kétszámjegyűre nőtt az előny. Mindez addig tartott, amíg az OSE fejünkre nem engedte a jéghideg zuhanyt. Tizenkét pontos előnyből egy szempillantás alatt lett tízpontos hátrány. Mindez azért, mert a lepattanók rendre az ellenfél kezében kötöttek ki, függetlenül attól, hogy támadásról vagy védekezésről volt szó. Ha pedig már védelem, az üresen hagyott dobók, a szabadon mozgó betörő játékosok is kíméletlenül kihasználták a taktikai hiányosságokat. Nyilván akadnak a pályán olyanok is, akik harmadik színű mezben nehezítik időnként a helyzetet, no, de róluk szó se essék, nem lenne korrekt. Ezt ugyanis nem ők akarták így, hanem a labda, az utolsó másodpercekben a vaktában elengedett hármaskísérlet, meg a harmadszorra is eltékozolt lepattanó során. Szokták mondani a bölcsek: a labda nem hazudik. Nem hát! Annyiszor száll a játékszer a gyűrűbe, ahányszor megfontoltan és kellően határozott pontossággal arra késztetik.
Nem tudok és nem is szeretnék senkit pro és kontra kiemelni. Sem dicsérni, sem pedig hibáztatni. A kosárlabda csapatjáték, de amíg vannak, akik a 24 másodperces támadóidőt egyedül szeretnék kihasználni, addig a vonalnál üresen és már-már kínosan tehetetlenül és feleslegesen labdára váró Valerio-Bodon Vincent sem tudja sorjázni a triplákat. A vége pedig ismét: vereség. Egy, a lehető legrosszabb pillanatban beütött fault, három OSE-büntető, a meccs pedig elment. A center Tóth Ádám (ezúton is jobbulást neki!) sérülése pedig különösképp keserűvé teszi ezt az elrontott (újra)kezdést. Hát nekivágtunk a középszakasznak.
Kérdés, hogy a „közép” után lesz-e számunkra kielégítő harmadik felvonás?
Barna Marci
Új hozzászólás