A honi politikai életet valamennyire is figyelőket bizonnyal megint „kiakasztotta” Orbán Viktor legújabb nyilatkozata. A német Die Welt konzervatív lap online kiadásában „Egy magyar, egy bajor – semmi vita” címmel jelent meg közös interjú a magyar és Hort Seehofer bajor miniszterelnökkel.
Országunk szempontjából a bajor most nem érdekes. Orbán Viktor azonban megint „nagyot” mondott, amikor az EU értékeivel kapcsolatban kijelentette, hogy „számunkra az EU ugyanazt jelenti, mint a demokrácia”. A demokráciával kapcsolatban, annak „eredeti formájáról” beszélt, azaz „a néptől, a nép által, a népért”. Ez az ő alapállása is – legalább is az interjú szerint.
Miután a politika iránt érdeklődők a kijelentéseket megemésztették, számtalan kérdés tolult fel. Akkor, hogy is van ez az egész EU, meg a demokrácia? Szabadságharcolunk ellene, most meg hízelgés? Aztán a megtartó emlékezettel átlagosan rendelkezőknek is dereng még valami tusnádfürdői beszéd az illiberális államról. Az akkori gondolatok köszönő viszonyban sem álltak a demokrácia alapelveivel. Akkor a két megközelítésből melyik az igaz? A politika honi első embere mikor mondott igazat? A mostani kijelentések kiknek szólnak?
Orbán Viktor megint külföldről üzent haza. Tusnád is külföld, bár a hallgatóság színtiszta Fidesz vazallus magyar. Talán berezelt a külföldi (EU, USA) nyomástól és visszakozik? Ez utóbbit különben nem hiszi senki. OV van annyira makacs, önfejű, hogy ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen, akár a néppel, de még saját választóival szemben is keresztülhajtja. A visszavonulás taktikai. Az egész semmi más, mint altatás. Obama és Juncker hadd higgye, hogy a kuruckodó magyar megtér a nyájba, Orbán pedig úgy fogja szivárogtatni ötleteit a megvalósítás felé, mint a hordó eresztékein kiszökkenő mustgáz, azaz alattomosan, gyilkosan.
Tehát visszavonulót fúj, mert példátlanul egységes összefogás szerveződött ellene. Orbán Viktor talán rájött, hogy mégsem kellene az egész demokratikus (Uganda és Észak-Korea ebből a körből kizárható) világot Magyarországra haragítani. Miniszterelnökünk nem fog megváltozni, csak az erős nyomás miatt igyekszik törekvéseit verbálisan maszatolni. Viszont Európa és USA vezetői székeiben sem hülyék ülnek, ezért részükről születhet akár olyan döntés is (például EU-ból kizárás), mely országunkra beláthatatlan következményekkel járna, Orbán Viktor pedig feliratkozhat az országvesztők közé, mint II. Lajos királyunk vagy Szálasi.
Más területeken is visszakozik a kormány. Az amerikai kitiltás ügyében a ködösítés politikáját folytatják. Az USA-nak századrangú problémája Magyarország, amikor ott van neki Oroszország kardcsörtető vezére, Kína egyre elviselhetetlenebb gazdasági túlsúlya, vagy az Iszlám Állam felszámolása. Ha az országra mégis figyelmet szentel, annak komoly oka lehet. A magyar kormánynak kellene színt vallani. Az egyenesség helyett szánalmas kommunikációval igyekeznek az ügyet tusolni. Annyira pancserül tálalják, védekeznek, hogy a nép vinnyogva röhög a produkción.
Az internetadóval is befürdött a kormány. Elképzelésük szerint, a lassan ötéves uralkodásuk alatt sikerült megpuhítani az ország lakosságát, s zokszó nélkül lenyelni a netadót is. Az újabb megszorítás nem várt, heves tiltakozást váltott ki, mire jött megint a maszatolás, az adólimit bejelentésével. Miután az engedékenységet nem honorálta a tömeg, már nem is adóról beszéltek, hanem a távközlési „hozzájárulás” kiterjesztéséről, miközben nyugtatgatták a lázongókat, miszerint a világhálón szörfözőkre az adó nem hárítható át. E kijelentésre a tömeg megint könnybe lábadt szemmel kezdett röhögni, mert emlékeztek hasonló kijelentésekre és következményeikre. A nevetés feszültségoldó, de ebben az esetben az sem segített. A düh, a tiltakozás nem csitult, mire a felelős kormány beijedve, visszavonta az ötletet.
Úgy tűnik, egyre többeknek elegük van a hülyének nézésből, pedig a hatalmon lévők „alattvalóikat” még mindig annak tekintik. Ideje lenne az ország lakosságát nem idegosztályon lábadozók tömegeként kezelni. Addig, míg nem késő (legalább is nekik)!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás