A magyar kormány a nyugdíjakat 2019-ben 2,7 százalékkal kívánja emelni. Az emelés mértékét a nyugdíjak reálértékének megőrzésével indokolják.
Nos, a reálértékkel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel. Egy állampolgár, amikor nyugdíjba vonul, jelentős életminőség-romlást kénytelen elszenvedni, ugyanis az öregkorra megállapított állami apanázs sokkal kevesebb, mint aktív ideji jövedelme. Amióta az Orbán-kormány módosított a nyugdíjemelés szabályain, azóta az emelések mértéke csak a lerontott életminőség konzerválására elegendő…, vagy még arra sem, hiszen a jövő évi emelés és a még nyár közepén az országgyűlés által elfogadott költségvetés inflációs elvárásai között különbség fedezhető fel. A büdzsé 3,1 százalékos inflációval számol, miközben a nyugdíjakat csak 2,7 százalékkal emelik.
És akkor éljünk az Orbán-kormány fegyverével, a számok tömkelegével. A Központi Statisztikai Hivatal szerint az átlagnyugdíj 128 ezer forint. Az emelés mértéke 3456 forint. A tervezett inflációhoz képest egy nyugdíjas havonta 512 forinttal fog kevesebbet kapni, azaz az átlagnyugdíj nem növekedni, hanem csökkeni fog, 127 ezer 488 forintot fog kitenni. Ugye, sok kicsi, sokra megy, így egy évben már 6144 forinttal kevesebb kerül az idősek zsebébe. Nyugdíjkorrekciót ugyan tartalmaz a törvény, ám az olyan, mint a kutya vacsorája. Ha a kormány kompenzál is, tizenegy hónapos késéssel teszi, addig a nyugdíjasok kénytelenek beérni a kapott összeggel, azaz az év nagy részében mínuszban maradnak. Ráadásul a korrekciót függővé teszik az ország gazdasági teljesítményétől.
Ha dübörög a gazdaság, majd minden gazdasági mutató az egy évvel korábbihoz képest a 4 százalékot meghaladja, miért ne lehetne bátrabb emelést végrehajtani. A bérek növekedése kétszámjegyű (egyben annál nagyobb a nyugdíjasok jövedelem lemaradása), akkor feltételezhetően több adó folyik be az ország kasszájába. A NAV is vitézkedik, a tervezettnél több adót hajt be. Megint csak alkalom lenne tisztességesebb nyugdíjemelésre. Mint már korábban említettük, a kormány 2019-re 3,1 százalékos inflációt prognosztizál. A költségvetés nyári elfogadását követően a honi gazdaságban olyan változások következnek be, melyek lehetetlenné teszik a tervezett infláció tartását. Az élelmiszerek árai idén is az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek. A globális felmelegedés miatti egyre kiszámíthatatlanabb időjárás jövőre is beleszól az árak alakulásába. A nyugdíjasok főleg élelmiszerre költenek, így az emelés mértéke még kevesebbet ér. A bérek ugrásszerű növekedése ugyancsak inflációgerjesztő. A fizetések emeléséhez az állam nem ad hozzájárulást, így a munkáltatóknak maguknak muszáj azt kigazdálkodniuk, vagyis a költségek jó részét a vásárlókra fogják terhelni. Sokáig nem tarthatóak a rezsicsökkentett, nyomott energiaárak. Mind a világpiaci változások, mind az energiaipar kormányközeli vállalkozók kezére játszása áremelő hatású lesz. Senki ne higgye, hogy például egy Mészáros Lőrinc hobbiból vásárolgat. Az új szerzeményeknek profitot kell termelnie. Ezek ismeretében is méltánytalan a nyugdíjak mérsékelt emelése.
A Fidesz kommunikáció minden lehetséges alkalommal a szocialisták szemére veti a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását, azonban arról már mélyen hallgatnak, ha annyira szívükön viselik a szép korúak sorsát, miért nem folyósítják újra, hiszen dübörög a gazdaság?
Német nyugdíjasok a világot járják, holland sorstársaik hazánkban vesznek ingatlanokat. Szüleim nagyon várták a nyugdíjat. Rengeteget szerettek volna utazni, aztán csak annyira tellett, hogy termékbemutatókra járhattak, ahol végighallgatva ötórányi süketelést, kaptak egy rántott szeletet tört krumplival, aztán jöhetett az egyórányi kultúrprogram (várnézés, fürdés, stb.), amiért végül is vállalták ezt az egészet.
Ez a különbség.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás