Az 1956-os forradalom és szabadságharc mindössze tizenkét napig tartott. A diktatórikus kommunista uralom ellen felkelők szóval és fegyverrel követeltek változásokat.
A Vörös Hadsereg a második világháború befejezésétől megszállva tartotta hazánkat, ezért a forradalom sorsa erősen függött a moszkvai vezetés szándékaitól. A szovjet politika kezdetben hajlandóságot mutatott a forradalom követeléseinek elfogadására, de miután meggyőződött arról, hogy a nyugati nagyhatalmak a magyaroknak nem szándékoztak segítséget nyújtani (Az USA-ban elnökválasztásra készültek. A régi elnök már nem akart döntéseket hozni. Az angolok és franciák a Szuezi-csatorna elfoglalására készültek.), november 4-én megtámadta és leverte a nemzeti felkelést. A harcokban 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer, más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.
A forradalom emlékére az 1990. évi XXVIII. törvény a nemzeti ünnepek sorába emelte ’56-ot. Az események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.
A forradalom nemzetfordító nemes szándéka elvitathatatlan, ám nemzeti ünneppé nyilvánításával még várni kellett volna. A forradalom számtalan eseménye körülményei, okai tisztázatlanok. Míg nem tisztázódnak, addig nem lett volna szabad ünnepet kreálni belőle. Márpedig sok a megválaszolatlan kérdés.
Nézzünk is néhányat! Október 23-án békés tömeg vonult a Rádió elé. A műszaki egyetemisták tizenkét pontjának beolvasását kívánták volna elérni. Mégis, rövid idő múlva komoly tűzharc alakult ki, a tüntetők megostromolták az épületet. Miért robbant ki tűzharc? Hirtelenjében honnan került elő annyi fegyver? Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja első titkára este nyolc óra utáni beszédében miért lehetett hallani fegyverropogást, amikor az felvételről ment? Gerő bolond lett volna a tömegen áthámozva magát a Rádió épületébe lépni. Vakmerőségéért valószínűleg az életével fizetett volna, ő pedig nem volt valami bátor alak. A Rádiót ostromló tömeg azonnal reagált Gerő beszédére. Az elmondottakról hogyan értesülhetett, amikor még nem voltak okos telefonok, táskarádiók? Aztán a felkelők elfoglalták az épületet, de már megfeledkeztek a 12 két pont beolvasásáról. A fegyveres harc kirobbantása valakiknek érdekükben állt, hogy arról ország-világ értesülhessen. Ezek bizonyosan nem a békés szándékkal az utcára vonultak közül kerültek ki.
Október 25-én, a Kossuth téren százezres tömeg tüntetett. Egyszer csak a környező házak tetejéről a tömegbe lőttek. Hosszan mészárolták a védtelen embereket. Nem számított, ki kicsoda. Holtan terültek el tüntetőkkel barátkozó szovjet katonák, az Országházat őrző kormányőrök, ávósok, magyar honvédek és civilek, azaz a lövöldözők válogatás nélkül öltek Miért kellett a tömegbe lőni? Kik lőttek? Hogyan juthattak be azokba az épületekbe (minisztériumokba), amelyeket szigorúan őriztek? Sőt, orvlövészek az USA vendégházának a tetejére is fellopóztak. Tehát a lövöldözés kitervelői diplomáciai bonyodalom lehetőségét is bevállalták. Kik voltak ők?
Október 31-én a felkelők megtámadták a Köztársaság téri pártszékházat. Miért kellett megtámadni, amikor előző nap a felkelők és a székházat védők egyezségre jutottak a központ kiürítéséről? Miért kellett lelőni az épületből kilépő parlamentereket, akik a támadókkal a megadás feltételeiről tárgyaltak volna. Az egyik tárgyaló Mező Imre, a fővárosi pártbizottság második embere lett volna. Kórházba szállították, ahol kiderült, hogy a lövéseket nem a szembenálló ostromlók adták le, hanem oldalról, a DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) épületéből, ahol felkelő nem tartózkodott. A fegyverzaj elcsitulása után a tömeg több, magát megadó védőt meglincselt. Vajon miért?
A szándékok egyik oka lehetett a világ tájékoztatása a forradalom brutalitásáról. Szó sincs nemes nemzetjobbító igyekezetről. A kitervelők szándéka szerint a világnak arról kellett értesülnie, hogy Magyarországon nem forradalom, hanem véres háború zajlik, amely tovább durvulhat. Anarchia uralkodik, a Nagy Imre vezette kormány nem ura a helyzetnek (való igaz: Nagy Imre csak sodródott az eseményekkel), vagyis képtelen a helyzet konszolidálására. Megérett a helyzet a beavatkozásra. Ez a fajta megközelítés csak egyvalakinek kedvezett: a Szovjetuniónak. A véres eseményekkel próbálták igazolni fellépésük, az ország megszállásának jogosságát. Tehát komoly valószínűséggel, a Rádiónál, a Kossuth és Köztáraság téren szovjet elit egységek provokáltak.
Somogyi Ferenc
Egy dal, a pesti srácokról: ITT
Új hozzászólás