Hatvannégy négyzet, tizenhat világos és ugyannyi sötét báb, két játékos. Ez a sakk. Egy parti addig tart, míg egyikőjük mattot ad a másik királyának.
E szellemi sportból rendeznek világbajnokságot, olimpiát. Tudásukat egyéniben és csapatban mérhetik össze. A sakknak olyan hírességeit ismerhettük meg, mint Aljechin, Capabalanca, Tal, Botvonik, Bobby Fischer, Karpov, Kaszparov, a mostaniak közül: Larsen, Anand, Kramnyik, vagy a magyar Portisch Lajost, Lékó Pétert és a Polgár lányokat. Jómagam, mint sakkal is foglalkozó, játszottam jó néhány nemzetközi mesterrel (Capablancával, Kaszparovval, Karpovval). A klassziskülönbség látványosan érvényesült, mert mindannyian ronggyá vertek… Még mielőtt valaki elhinné, gyorsan hozzáteszem: amit állítok, félig igaz. Az interneten remek sakkprogramok között válogathatok. Olyat szemeltem ki, amellyel egy-egy nagymester ellen partizhattam. Az adott mester játszmáit összegyűjtötték, feltöltötték és a program abban a stílusban játszott ellenem.
Az idők folyamán a sakkjátéknak számtalan változata született. Ilyen a rapid (gyors sakk), szimultán (egy mester több versenyzővel játszik), hexasakk (a tábla rombuszalakú) vagy a fejben sakk (tábla nélküli sakk, kitűnő memóriafejlesztő). A második világháború idején az orosz frontsebészek vodkasakkal ütötték agyon az időt. A játék lényege nem változott, mattolni kell az ellenfél királyát, de úgy, hogy minden leütött figura után a leütő köteles meginni egy pohár vodkát.
A dokik csatamentes időszakokban vérfoltos fehér köpenyeikben ültek asztalhoz. A sakktábla mellé mindkét oldalra tizenhat–tizenhat kupica vodkát állítottak (egy orosz kupica közelítette az egy decit – nem hivatalos orosz mértékegység). Miután a játékosok felállították a bábokat, kezdődhetett a parti. Eleinte a játszma villámsakknak tűnt, olyan gyorsan, rutinosan lépkedtek. Néha a nagy igyekezetben a kezeik is összeütköztek a tábla fölött. Lassult a játék, amikor leszedtek már öt–hat bábut. A vodka hamar fejbe szállt. A gondolkodás, a mozdulatok lassultak, a lépések ritkultak. Megtörtént, hogy a mérkőzés vége felé csak ültek egymással szemben, egymásra vártak, mígnem kiderült, elfelejtették, melyikük következik. Baj akkor sem volt, ha egyikőjük bevitte a mattot, miközben még jó néhány báb és kupica maradt az asztalon. Ekkor a vesztes bánatában, a győztes pedig örömében hajtotta fel a maradékot. Utána se kép, se hang.
A frontorvosok harci szünetekben sokat unatkoztak. Néhány dolog jelentett némi kikapcsolódást: nővérhajkurászás vagy vodkasakk. A szellemesek az utóbbiban láttak több fantáziát. Akkor ütött be a baj, ha közben támadott az ellenség. A vodkasakkosok garantáltan nem operáltak, mert a műtőt is összetévesztették a fűtővel.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás