Bár nagyon szépen le vannak festve a vascsövek, mégsem hiszek abban, hogy a tégláskerti gyerekek ugyanolyan biztonságban tudnak játszani, mint mondjuk a Károly Gáspár utcán lakó apróságok. Az egyik picúr famulcsra pottyan, a másik jó esetben kitaposott füvön, agyagon koppan. Pedig elvileg egyenlő játszási és nyaktörési lehetőségek illetik meg őket.
Nem szoktam rémeket álmodni, de valamelyik nap izzadtan ébredtem hajnalban. Tíz év tégláskerti élet után azt álmodtam, hogy az óvodából hazafelé a fiammal még beruccantunk a játszótérre. A fiát talán túlzottan féltő apukaként mindig óvatosságra intettem Marcimat. Ez most nem sikerült álmomban, mert a mászókára túl gyorsan felkúszó fiam lábai hirtelen becsúsztak két vas közé, és a zuhanást csak a feje állította meg. Fuldokolt, én is álmomban, ez ébresztett föl.
Másnap elmentem a játszótérre szétnézni, mi az, ami igaz lehet az álmomból, noha már nyolc éve általános iskolában kamatoztatja okosságát és csibészségét a fiam (Nem a tégláskertiben, mert az megszűnt.)
A Csete György tervezte gyönyörű református templom mögött meglapuló játszótér a hatvanas éveket idézi. (Még én is ilyeneken szereztem horzsolásaimat, sebeimet.) Vascsövek, vascsövek hátán, a hinták közelében még egy vaskaró szerű maradvány is éktelenkedik, nem is írom le, mit okozhat a forrófejű suhancok virtuskodása tragédiájaként. (Mert az eldobált energiaitalos dobozok, literes töményes butéliák beszélnek arról, hogy a játszóteret nem csak kicsik használják feszültségoldásra.)
Az uniós szabványok legfőbb célja, hogy garantálja a gyerekek számára a balesetveszélyes mozgást és szórakozást. Persze, veszélytelen környezet csak az álomvilágban van, de azért arra kell törekedni, hogy ezt az álomvilágot minél jobban megközelítsük.
A legsúlyosabb sérülések a csúszás, esés, beszorulás során keletkeznek. De ezeket odafigyeléssel ki lehet védeni, vagy szinte nullára csökkenthető a komoly baleset esélye. Ha! Ha a szakember és az önkormányzati képviselő odafigyel.
A játszóterek fejlesztése, karbantartása, biztonsága persze nem csak a gyerekeknek fontos, hanem a szülők számára is, akik elviszik oda a piciket. Sok szülő a játszótéren ismerkedik a sorstársakkal, szorosabbá válnak a környékbeliek közti kötelékek. De hogyan érezzék magukat a szülők, ha a gyerekek veszélyben vannak a vasjátékok között, ha nincs egy kényelmes pad, ahol elpihenhetnek, csak háttámla nélküli léclócák?
Az uniós előírások nagyon összetettek, aprólékosak. Kimondja például, hogy a játékokat 2 méteres körzetben homokággyal, vagy más, „esésbiztos” anyaggal kell körülvenni. Az ütközések elkerülése érdekében egy állványra csak két hintát lehet felszerelni. Illetve kötelező a környezetbarát, újrahasznosítható alapanyagok és a nem mérgező festékek használata. Azt is említi a jogszabály, hogy csak tanúsított, általában gumiburkolattal ellátott ülőkéket lehet használni a hintáknál.
Nem tudom, miért nem érdemelnek ilyen játszóteret a tégláskerti gyerekek és szüleik? Már legalább húsz éve. És meddig még?
Képösszeállítás: Itt
Barna Attila
Új hozzászólás