Nagyra nőtt, kiszáradt fa várja az elkerülhetetlent, a kidőlést a Faraktár utca 25-29. számú ház mögött.
A fa ifjú korában törekvő természetűnek bizonyult. Nyújtózkodott, amennyit sejtjei engedtek. Gyorsan magasodott, hamar elérte a négyemeletes társasház legmagasabb erkélyeit. Nőtt volna tovább, szeretett volna rálátni a tetőre, gallyaival belekukkantani a kéményekbe, lehagyni a közeli sudár nyárfákat. Sűrű lombozatában szívesen fészkeltek madarak. A levelek tömkelege biztonságos menedéket nyújtott verébcsapatoknak a faágakon ólálkodó macskák elől. Télen, csupasz ágain varjak hintáztak. Erős, életre való fa volt, pedig a környéket gyakran ülte meg a szmog, a notórius szemetelőktől, és a néhány méterre lévő szeméttárolóból szivárgó büdös létől szennyeződő talaj okán akár el is pusztulhatott volna.
A szennyet jól tűrte. Vesztét gombabetegségnek köszönhette. Először levelei kezdtek sárgulni, már nyár közepén. Ő rég kopaszon búslakodott, miközben a környékbeli fák még harsány zöldben pompáztak. A következő évben már csak féloldalasan zöldült, a harmadik évben pedig mindössze egyetlen ágon. A negyedikben csupasz maradt. Néhány varjú kivételével elpártoltak a madarak.
Ágait és törzsét zöld penész borította be. Kérgén repedések jelentek meg. Vékony gallyai minden ok nélkül töredeztek. Erősebb szelek törzsét hántolták, vastagabb ágakat reccsentett, hullatott alá.
A lakók szomorúan figyelték a pusztulást. Nyáron árnyéka adott enyhet, télen a hófúvás ellen nyújtott védelmet.
- Kár érte – sóhajtozták.
A sajnálat akkor csapott aggodalomba, amikor karvastagságú fadarabok kezdtek leszakadni. Az emberek azt mondták, a fa életveszélyessé vált. Félnek alatta elmenni, s az is valós lehetőség, hogy a házra dőlhet.
Szóltak a lakásszövetkezet elnökének: ugyan tegyen már valamit! Tett is. Kérte az illetékest, a hulladékgazdálkodó céget, hogy vágja ki a fát. A válasz rövidre sikeredett: nincs pénz. Megkereste a környék önkormányzati képviselőjét. Az ígért fűt, fát.
- Az nem kell – csóválta elégedetlenül fejét - Van elég. Segítség kell.
Azt nem kapott. Utolsó kísérletként az önkormányzat városellátó osztálya vezetőjének írt. A válasz tele mindenféle törvényi és helyi rendeleti passzussal, csak a fáról nem esett szó. Az elnök dühében feljelentette az illetékest. Balesetveszély gondatlan okozásával, hanyag kezeléssel vádolta. A bíróság visszaírt: az ügy önkormányzati hatáskörű.
Közben a fát egy szélvihar alaposan megtépázta. Karvastagságú gallyak törtek le. A lakók még jobban félnek, egyre valószínűbben fog rájuk dőlni a fa.
A végsőkig kiszáradt növény a ház mögött tekinthető meg. Igyekezzenek, mert már nem sokáig bírja. Lecsap rá egy erősebb fuvallat, és végleg vízszintesbe dönti.
A minap éppen szellőztettem, amikor a fa felől kopácsolást hallottam. Feleségem éppen a kimosott ágyneműt teregette. Ő újságolta, hogy egy fakopáncs. Óvatosan kiléptem az erkélyre, s magam is megpillanthattam a beteg fák doktorát. A madár keményen dolgozott. Feleségem meg is jegyezte: - A fával már csak a kopáncs törődik.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás