Az ember konfliktusokat gerjeszt és próbál megoldani. Vérmérséklet, kultúra, neveltetés, szemlélet, elvek, vallás, azaz bármi kiválthatja. Létrehozni könnyű, akár pillanatok műve, megoldásukhoz sokkal több időre, türelemre, kompromisszumkészségre van szükség.
A konfliktus kezelése, megoldása attól függ, hogy kinek mi a szándéka. A cél kompromisszumos, az érdekeltek számára elfogadható eredménnyel, következménnyel záruló rendezésre törekvés, vagy a „csak nekem legyen jó” elv érvényesítése. A végkimenetel mindig attól függ, hogy kik vesznek részt a balhéban. Ha valakik megbékélni, a helyzet tárgyalásos rendezésének szándékával látnak neki a megoldáshoz, a végeredmény is valószínűleg békés, elfogadható lesz mindenki számára. Ez a nehezebb út. Sokkal könnyebb az önös érdekek érvényesítése. Ez a megoldás nem nélkülözi az erőszakot sem, sőt az érdekeknek megfelelő döntés kikényszerítése eleve agresszióval történik. A fizikai erő érvként, döntőeszközként történő bevetése a hatalomra törés, a megalázás bevált módja. A szándék az alá – fölérendeltségi, vazallusi viszony kierőszakolása, melyben az uralom a fizikai erőfölényben lévőknél összpontosul. Az agresszív beállítottságúak akkor is erőszakot alkalmaznak, ha olyan helyzetekbe kerülnek, melyekre megoldási eszköztárukban nincsenek kidolgozott, klisézett válaszok. A megoldási sémák hiánya az érintetteket bizonytalanná teszik. A számukra kedvezőtlen, bizonytalan helyzeteket erő alkalmazásával igyekeznek maguk javára fordítani.
A fentebb leírt gondolatok vezetik fel annak a bűnügynek az ismertetését, melyben a résztvevők csak az erőszakos megoldást erőltették.
A Debreceni Ítélőtábla a napokban hozott ítéletet B. Péter ügyben. A későbbi áldozattal 2012 októberében egy lány miatt különbözött össze. Üzengettek egymásnak. A Facebookon sok szépet nem írhattak egymásnak. Alacsony iskolai végzettségük okán, konfliktuskezelési ismeretek híján az ügyet eleve verekedéssel kívánták rendezni. Az egész hasonlított egy pankrációs mérkőzés előtti szájtépéshez (lehet, néztek is ilyen közvetítést valamelyik sportkanálison). Hergelték egymást. A nézeteltérést olyan irányba terelték, amelynek csak verekedés lehetett a vége. Nem sokkal később meg is egyeztek. A „találka” egy üzemben jött létre. B. Péter volt a gyengébb. Tartott attól, hogy vetélytársa nagyon elveri, ezért pillangókést vitt magával.
Az összeakaszkodás a papírforma szerint indult. B. Péter rögtön beszedett néhány ütést, az erősebb a mellkasába is beletérdelt. A kakaskodó ifjú hamar érezte, az üzemépületben nem sok babér fog teremni számára. Ütött, majd szúrt, méghozzá hasba és mellkasba. A sebek halálosnak bizonyultak.
A bíróság 8 év 6 hónap fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a lány pedig elvesztette mindkét hódolóját (lehet, különösebben nem is bánta).
Az eset a szomorú bizonyítéka, hogy a konfliktusok megoldásának az erőszak nem lehet az egyetlen üdvözítő módja. Ha az érdekeltek végképp képtelenek a megegyezésre, megoldás lehet egy harmadik, pártatlan személy bevonása. Csakhát nem a bicepszben születnek a megoldást segítő ötletek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás