Mindenkinek a vágya, hogy eljusson külföldre, akár ösztöndíjjal, kirándulási vagy nyaralási céllal, esetleg hosszabb távra, netán dolgozni. De az igazság tényleg az, hogy az ember számára az is nagy élmény, amikor egy idegen nyelvet birtokolva (még ha néha-néha hibásan is) megérteti magát, intézheti teendőit. Én magam is így voltam ezzel, amikor négy és fél hónapot töltöttem tanulmányi ösztöndíjjal Finnországban. Sajnos, az ösztöndíjam nagyon minimális volt egy drága országban, ahol a fizetések sokkal magasabbak, mint Magyarországon.
De ne nagyon ugorjunk a dolgok elejére! - mert nem adnak könnyen ösztöndíjat. Bürokratikus papírhalmos ügyintézés, illetve az illetékes szervek egymás közötti kommunikáció és tájékoztatás nem kielégítő volta, az ösztöndíjak kései utalása miatt nehéz a kezdés külhonban. Az ösztöndíj meg kevés. A külföldi (lengyel, norvég, olasz, angol) az Erasmus ösztöndíjból vígan megél egy drága országban, még inkább Magyarországon, de egy magyarnak állandóan számolgatnia kell. Nekem sajnos nem ment! Nem ment, mivel a villanyszámla magas volt, a buszbérlet is drága. Amúgy magyar honfitársaimat (akik szintén kint tanultak) nem értem, mi a jó égből tudtak szórakozóhelyre járni (bulizni, inni), rendesen étkezni (étteremben vagy mindennap gyorsétkezdében vagy a menzán). Valószínűleg az otthonról érkező apanázs tette lehetővé. Mások, mint például, én rájöttem arra, hogy hogyan hozhatok ki olcsón ebédet (itt gondolok pl. az 1 euró 23 centes makarónira). Igaz, otthonról kaptam csomagot (babkonzerv, levesporok, csoki, májas konzerv) nem volt vele bajom, csak a vége felé már egy igazi ebédre vágytam, mert a takarékoskodás miatt az étkezésem eléggé egyoldalúra sikeredett.
Láttam már tavasszal, amikor a bürokratikus papírozások folytak, hogy az ösztöndíj nem lesz elég a megélhetésre, így eldöntöttem, hogy kiegészítő munkát keresek (kutyasétáltatás, újságkihordás), de ez a tervem dugába dőlt, nem kaptam munkát. De nincsen lehetetlen! Korábbi finnországi tartózkodásom során tapasztaltam, hogy a sörösdobozok, palackok vagyont érnek. Ha visszaváltom, pénzhez jutok. Ilyenkor indul be a jó öreg finnugor mentalítás: gyűjtögetés és vadászat. Megjegyzem: nem városi állatvadászatra és növénygyűjtésre gondolok, hanem flakongyűjtésre. Ha nincs más, ebből is összejön valamennyi! Mondjuk, kíváncsi lennék, bolgár szomszédom miből élt meg olyan jól? Nem tudhatom, mert nem árulta el. Az tény, hogy ő már júliusban odaköltözött és már októberben egy konditerem volt berendezve nála, aztán novemberben egy autóval is előrukkolt. Később elhelyezkedett egy hipermarketnél: tíz eurós óradíjért takarít. Egy hónapban 1600 eurót keres. Nekem négy hónapra volt ennyi az ösztöndíjam. Egy szó, mint száz, ha a jövőben kijutok, akármilyen áron, egy tisztességes munkát keresek, amiből jól megélnék, az ösztöndíj pedig jó lesz zsebpénznek.
Somogyi Eszter
Új hozzászólás