(Megjegyzések a I. Debreceni Szinkronszemle, 2014 szervezése kapcsán)
A 10 versenyfilm műfaji szóródása rendkívül gazdagnak bizonyult: volt közöttük new-Schwarzenegger akcióthiller (Erőnek erejével); egy nyögvenyelős fantasy (Thor/Sötét világ); R. Linklater romantikus kultusztrilogiájának 3. része (Mielőtt éjfélt üt az óra); egy Scorsese karrier-látomás Di Capriosan fűszerezve (A Walt Street farkasa); két átlagos digitális 3D animáció (Gru2, Jégvarázs); egy lökött családi kábítószercsempész- forgatag (Családi üzelmek); egy gengszterparódia Lucc Besson hanyag eleganciájával (Vérmesék); két goromba kopó „akció-vígjáték olvasata” (Női szervek) és végül egy W. Allen utánérzés, azaz egy angol romantikus időutazásos szerelmi komédia (Időről időre). Ezért is nagy kár, hogy a közönség mégsem fejezhette ki tetszését a látott filmekkel kapcsolatban, tehát a közönség listán első helyrekerülő „magyar szinkron opus” is kaphatott volna egy minőségi díjat, mondjuk Debrecen város különdíját, akár Deésy Alfrédről, az Apolló mozi első igazgatójáról, elnevezve. Későbbiekben ez megfontolandó: egy természetes hagyománytremtés lehetőségét rejti magában.
Sajnálatos, hogy a Főnix R.N. kft. hétfői látványos filmkvízzel (Távol Afrikától) indító március 3-ai, báltermi sajtótájékoztatója is megfeledkezett róla (igaz az utólag kiosztott sajtóanyagban alig láthatóan már szerepel, az Apolló mozi honlapja is külön tartalmazza), de a nagyközönség számára készült Apolló mozi (eredeti és módosított) műsorfüzete és a Főnix Debreceni tavasz prospektusa sem tűntetett fel egy rangos eseményt, a március 6-án 17 órakor, az Art teremben tartott névadó ünnepséget, ahol ünnepi köszöntőt mondott Halász János kultúráért felelős államtitkár és dr. Veress József kandidátus, filmkritikus. Ettől kezdve ugyanis Deésy Alfréd-teremnek hívjuk a mindnyájunk által annyira szeretett Art-ot. Miért is ez a rendkívüli tisztelet a vándorszínész/színész, forgatókönyvíró, rendező, mozi- és filmgyáralapító Deésy Alfréd (1887-1961) iránt? Kolozsvár, Lőcse, Szombathely, Székesfehérvár, Szeged, Nagyvárad, Budapest után 1905-07 között Debrecenbe szerződött. 1910-ben az akkor már rendkívül népszerű színészt a Debreceni Zsidó Hitközség akkori elnöke megbízta, hogy a Miklós utca sarkán álló házat építse át mozivá. „Most már a nagyközönségé minden talpalatnyi tér, aki a Miklós-utca 1. szám alatt megnyílt Apolló-moziban pompás szórakozást, modern műélvezetet és uri kényelmet kap” - írta a Debreczeni Független Újság az 1912. december 25-ei megnyitó alkalmából. Így lett Deésy az Apolló kialakítója és első igazgatója 1910 és 1913 között. Még egyszer ebben az évben illik majd jelentősebb néma (A tűz-1917, Az élet királya/Dorian Gray arcképe-1917, Aphrodite-1918, Casanova-1918) és hangosfilmjeivel (Nem élhetek muzsikaszó nélkül-1935, A cigány-1941, Futóhomok-) újból, most már a vásznon is rá emlékezve, „belakni” a mozi termet. A név kötelez! Mint ahogy a sajtótájékoztatón a Bunda Balázs - Varga Zoltán (Kós Károly Művészeti Szakközépiskola) jegyezte 1 perc 5 másodperces spot-ajánlójában (a szemle hivatalos mozgóképes beharangozója, amely minden versenyfilm előtt látható volt) is számtalanszor feltűnt az Apolló neve, idegen filmek (Casablanca, Macskajaj, Vissza a jövőbe, A gyűrűk ura, Futurológiai kongresszus, Di Hard, Ponyvaregény, Annie Hall, Shrek stb.) képeibe beágyazott magyar mondatokkal hívva a debreceni és nem debreceni nézőket egy reményteli újrakezdésre.
Ez a szemle már elmúlt: kicsit „fapadosan”, de tele jóindulattal, izgalmas és érthető, „közönségbarát” előadásokkal, szintetizáló-áttekintő szakmai kerekasztal-disputákkal és vérpezsdítő, vidám ankétbeszélgetésekkel. Jönni illik tehát jövőre is minden debreceninek, s drukkolni egy új közös álomnak, hisz a magyar szinkronfilm-szemlék igazi motorja mindig is Debrecen volt!
Szűk Balázs
Új hozzászólás