Mit tegyünk, ha könyveket öröklünk?

Gyöngyhímzéses énekeskönyv 1860-ból

Sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy szülők, nagyszülők után örökölnek különböző tárgyakat, könyveket, leveleket, köztük képeslapokat, igazolványokat, okleveleket. Az örökösök egy része ezt megőrzi, mint emléket, más része kidobja, mint értéktelennek ítélt kacatot. És a kacatnak vélt papírokkal bizony szemétbe kerülhetnek értékek is, olyan ritkaságok, amelyekről nem is gondoltuk volna, hogy mennyit érnek. Mit tegyünk, hogy értékek ne vesszenek el? A kérdésről Asztalán Péterrel, tapasztalt antikvaristával, a Bihar Antikvárium tulajdonosával beszélgettünk. Régi ismeretség okán tegeződve.

- Vannak a felvetett kérdéshez hasonló tapasztalataid, jártak így ismerőseid?

- Bizony, gyakran előfordul, hogy szülőktől, nagyszülőktől megmaradtak levelezések, első világháborúból emlékek, fényképek, dokumentumok. Ezeket generációról generációra viszik magukkal az örökösök, leszármazottak. Ilyen dokumentum rengeteg van, ez a családnak érték, emlék. Egy antikváriumban nem képviselnek jelentős összeget. Más a helyzet, ha József főherceg levelezéséből marad fenn valami. Gyakran egy nagy halom irat kerül be az antikváriumba. Ebben az esetben szépen át kell nézni, szitálni az anyagot. Előfordult olyan, hogy az iratokat az örökösök között szétosztották, egy harmad ide, egy harmad oda, egy harmad a harmadik testvérnek. Ilyenkor én csak csonka hagyatékkal találkozom, és ez már nem olyan nagy érték, mert csak töredék. Előfordult, hogy egy örökhagyó végigharcolta az első világháborút, a négy éves levelezését pedig háromfelé osztották az örökösök. Értelemszerű, hogy egy ilyen hagyaték egyben ér valamit. A könyvekkel más a helyzet, egy míves régi kiadvány a megjelenése idején is nagy értéket képviselt, nyilván ma is, ha megóvták.

- Az ilyeneket az örökösök könnyen felismerik, hogy értékes. De például az internet elterjedésével bizonyos könyvek elértéktelenedtek. Pédául a lexikonok. Egy szobányi könyvből az örökös hogy tudja kiszűrni, hogy mi az, ami kukába való, mi az, ami közepes érték, mondjuk a világirodalom remekei sorozat darabjai, és mi az, ami kiemelkedő érték?

- Az internet jó példa, néha sokat segít, néha árt. Sokszor fordul elő, hogy behoznak például egy századfordulós Mikszáth-kötetet díszkötésben, de eléggé viseltes, rossz állapotban. Ez pár ezres tétel, ám az eladó hivatkozhat arra, hogy az interneten ötvenezres értéken látott hasonlót. Ilyenkor könnyű szívvel tudom mondani, hogy nem kérjük, esetleg mutatom is, hogy több példányunk van a boltban, sokkal jobb állapotban. Más a helyzet mondjuk egy számozott Ady kötettel, szép kiadói megjelentetéssel, megóvott állapotban. Az ilyen könyveket viszonylag könnyű beárazni, és árverésre vinni. Három évvel ezelőtt előfordult az én árverésemen, hogy körülbelül a valós érték harmadára, mondjuk tíz egységre beárazott könyvön - mondjuk úgy - összeveszett két-három érdeklődő, egymásra licitáltak, és le lett ütve egy hatszoros induló, kikiáltási ár. Ott volt az aukción egy érdeklődő, és ezt az árat tekintette etalonnak, amikor megkeresett a saját példányával. Szerencsére tudtam mutatni egy kötetet a polcon, aminek persze nem volt olyan magas az ára, mint annak, amit az árverésen elvittek. Itt jöhet be az internet jó és rossz hatása, de azért tíz örökösből nyolccal, kilenccel meg tudok állapodni a vételárról. Az más kérdés, hogy a rengeteg könyvben nagyon ritkán találni 10-15 igen értékes művet. Inkább az egy-kettő, ami gyakrabban előfordul. Elsősorban az ötvenes-hatvanas évek kötetei kerülnek be nagy számban.

- Lehet támpontokat adni az örökösöknek, vagy azoknak, akiknek sok könyvük van, hogy mitől válik igazi értékké egy kötet?

- A dedikáció mindig értéknövelő. Nyilván a könyv állapota alapesetben is nagyon fontos. Lényeges szempont, hogy mikori kiadvány. Egy harmincas évekbeli nem annyira nagy érték, mint mondjuk egy tizenhetedik századi. De ha az szakad, piszkos, hiányos, akkor nem érték. Egy első kiadású John Milton milliós érték lehet, de egy második kiadás tíz évvel később már csak töredéke. Az ezernyolcszázas évek végén jött divatba a bibliofil, számozott kiadványok gyűjtése a könyvbarátok között. Mondjuk megjelent Kosztolányi Alakok című kötete a huszas években 5000 példányban, amiből ötven darab díszes bőrkötésben, számozottan. Ezek is értéket jelentenek, különösen, ha még dedikált is.

- Van-e értéknövelő vagy csökkentő szerepe annak, hogy hol van az adott könyv, mely tájegységen?

- Bizonyos könyveknél egyértelműen van. Például egy Sopron helytörténeti kiadványnak Debrecenben nincs akkora értéke, mint Sopronban. Egy debreceni református énekeskönyv a kollégiumi gyűjtemény számára lehet igazi érték. A Dunántúlon vagy katolikus körökben nem biztos.

- Mit tegyünk, ha öröklünk egy nagy halom könyvet?

- Semmiképpen ne dobozoljuk be, hanem fotózzuk le a polcon, küldjék el egy hozzáértő embernek, aki fényképek alapján nagyjából át tudja tekinteni a kínálatot. Ilyenkor öt-tíz százalékos hibahatárral ajánlatot tud tenni a szakember.

- Nyilván az antikvarista olyan árat mond, hogy neki is legyen belőle haszna, hiszen nem magángyűjtőként, hanem kereskedőként veszi a könyveket. Tovább kell adnia, fizetnie kell a béreket, rezsit, egyebeket.

- Így van, az antikvaristának is megvannak a költségei, azt minden hónapban ki kell termelni. Magánkönyvgyűjtőként persze előfordul, hogy kétszeres árat fizetek egy-egy könyvritkaságért, csak azért, mert szeretném a sajátomat egy jobb példányra cserélni, vagy, mert régóta szeretném a gyűjteményemben tudni.

- Műkincsbe, fetményekbe, szobrokba, dísztárgyakba fektetni ma is érdemes, hosszabb távon kifizetődő. Mi a helyzet a könyvekkel? Akinek van egy kis pénze, annak érdemes könyvekkel foglalkoznia?

- A műtárgyak világa külön világ. Részben azért is, mert találkozhatunk hamisítványokkal. A könyvek világában ilyen nemigen fordul elő, mert nem éri meg hamisítani. Ami a befektetést illeti, képeknél valamiféle garanciát ad az árverési katalógus. Éppen ezért magánszemélytől venni rizikósabb. Ha galériából vásárolunk, és öt éven belül kiderül, hogy hamisítványról van szó, akkor vissza kell fizetni a vételárat. Könyvnél egyértelmű, hogy valami eredeti vagy nem. A kéziratok világa viszont már ingoványosabb terület.

- Egy könyvritkaságnak mennyi a megtérülési ideje, ha befektetőként vásárolok? Mondjuk van 3 millió forintom, vásárolok ilyen-olyan köteteket. Mikor érdemes eladnom, hogy hasznom legyen?

- Attól függ. Tavaly például a Csokonai kötetek jól mentek. Befektetés? Van a szép helytörténeti sorozat, Borovszky Samu vármegyékről szóló tanulmánykötetei. Jó száz-százhúsz éves kiadványokról van szó. A kilencvenes évek végén néhány ezer forintért vettem egy pompás példányt. Ez napjainkban ötven, százezer forint. Jó, eltelt huszonnéhány év, de az értéknövekedés akkor is érezhető. Megfigyelhető, hogy egy-egy szép könyv két-három éven belül felbukkan újabb aukción. Az egyiken tíz egységért, a következőn ötven egységért látható ugyanaz a kötet. Persze fordítva is előfordulhat. Ám nem ez a jellemző. Ha szakértő segítségével akarjuk befektetni a pénzünket, akkor legalább két-három évre kell számítani, hogy megtérüljön. De azt sose fejeltsük el, hogy egy jelentősebb mennyiségű, nagy értékű könyvgyűjtemény nem mozgatható könnyen, ha egyik helyről a másikra kell mennünk, például egy kényszerű költözés miatt. Nem olyan, mint egy éremgyűjtemény, ami akár zsebben elvihető. És persze az a világ minden táján érték.

- Antikvaristaként volt valami vásárlásod, amiről csak később derült ki, hogy mekkora érték? Vagy az ellenkezője, hogy kevésbé értékes, mint amennyit fizettél érte?

- Mindkettőre van példám. Én több mint húsz éve benne vagyok a szakmában, természetesen én is megfizettem a tanulópénzt, volt, amikor melléfogtam. Folyamatosan tanulni kell, mindig kerülnek elő új darabok, ez a szépsége ennek a szakmának. Gyakran azt hiszik, hogy egy antikvarista csak folyamatosan ücsörög és olvasgat. Persze ez nem igaz, mert intézni kell a napi ügyeket, mint bármely vállalkozásnál, és a szakmai dolgokra is oda kell figyelni. Egy nagyobb gyűjteménynél fordult elő, hogy az előzetes átnézés után megállapodtunk, kifizettem az eladót, aztán az alaposabb átvizsgálásnál előkerült egy dedikált könyv. Más alkalommal a Komlóssy család hagyatékából került hozzám néhány példány, és csak a vásárlás után derült ki, hogy Komlóssy Lajos jegyzeteivel van ellátva egy Balásházy gazdatiszti szakkönyv első kiadása. Ez is értéknövelő, ami csak akkor derült ki, amikor lapról lapra átvizsgáltuk. Én egyébként ma már mindig megkérdem előre, hogy mekkora összegre gondoltak. Mert előfordult, hogy 7-8 órai vizsgálódás után kiderült, hogy az eladó majdnem ötvenszeres árat gondolt, mint én. Hát, odaveszett a munkám. Ők lottó ötösben gondolkodtak, én meg egy hármasban. Most már tíz-húsz perc vizsgálódás után tudok mondani árajánlatot. Balfogás, az is volt: előfordult árverésen – nem a sajátomon -, hogy egy példányt csak két-háromszoros áron tudtam megvenni, mint, ahogy számítottam rá.

- Ezért érdemes szakemberrel tüzetesen átvizsgáltatni egy hagyatékot.

- Így igaz, mert különben úgy járunk, mint a viccben, amikor a bibliagyűjtő beszélget a tőzsdeügynök ismerősével, aki kérdi, hogy miért szereti ezeket a régi könyveket, régi bibliákat? - Nekem is volt egy ilyen – mondja -, valami Gutenberg nyomtatta.

Mire a bibliagyűjtő szeme elkerekedik, és izgatottan kérdi: - És megvan még ez a biblia?

- Áh, nincs már meg – jön a felelet -, mert valami ostoba Luther Martin összefirkálta, én meg kidobtam.

(X)

Barna Attila

 

Ha valakinek hasonló gondja támad örökségével, gyűjteményével kapcsolatban, forduljon bizalommal a Bihar Antikvárium szakembereihez!

cím: 4024 Debrecen, Piac u. 26/B

telefon: +36 52 314 780

email: biharantikvarium@gmail.com

 

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.