A DVSC újra családként tör nemzetközi babérokra, amely felé az első lépést már megtette Jerevánban. Most a Nagyerdőn több szempontból is rendkívüli összecsapás következik.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy hosszú esztendők után újra összhang működik a Vasutas vezetősége, csapata és szurkolói közt, amelyre nagyon régen volt már példa. A piros-fehérek újra egy családként harcolnak pályán és lelátón egyaránt. Az Ike Thierry Zaengel tulajdonosi-elnöki vezetése alatt működő rugalmas és mindenre elszánt szervezet olyan csapatot épített fel, amely egyenes vágányon halad abba az irányba, amellyel a Vasutas visszazakatolhat méltó helyére, a hazai futball top elitjébe és nem utolsó sorban Európába. Noha a 2000-es évek legeredményesebb magyar csapata az elmúlt két évtizedben megannyi alkalommal bizonyította már, hogy méltó a nemzetközi porondra, ennek legnagyobb sikerét 2009-ben aratta. Ekkor első vidéki csapatként jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol többek között a Liverpoollal is farkasszemet nézett. Azóta számos lehetőséget kapott bizonyítani, ezek közül is kiemelkedő volt, amikor a Torino látogatott a Nagyerdőre.
Ezek több-kevesebb sikerrel zárultak, ám most mind játékminőség, mind klubvezetés, mind pedig Loki és szurkolók közti kommunikáció tekintetében kiváló esztendők elé nézünk, amelyek egyik mérföldköve lehet az újra sikeres nemzetközi szereplés. Idén a Konferencia Liga csoportköréért harcol a Vasutas. Az első siker már megvolt, hiszen Jerevánban 1-0-s győzelmet arattak Dzsudzsák Balázsék az Alashkert ellen.
Csütörtök este pedig jön a visszavágó. Az a csata, amely történetesen a Debrecen századik(!!!) nemzetközi összecsapása lesz majd. Immár a Nagyerdei Stadionban, a cívisvárosi oroszlánbarlangban. A DVSC történelme kétségtelenül a szemünk előtt íródik, a Vasutas pedig úgy tűnik, most válik újra - méltán - naggyá Magyarországon és Európában.
Barna Marci
Új hozzászólás