Kézi, foci, Csaba, Fradi. Alighanem ebben a négy szóban összefoglalható, hogy a cívisváros számára a pályán mit is jelent az igazi, büszke debreceni, élvonalbeli rivalizálás. A piros-fehérek pedig megmutatták, még idegenben is szakadatlanul él a legősibb ellenfelek ellen a cívis virtus.
Egyetlen egy olyan meccsnapra emlékszem a közelmúltból, amikor a DVSC focistái és kézilabdázói egy, ugyanazon napon játszottak elsőosztályú derbit a Fradival, meg a Békéscsabával. Micsoda nap volt az. Egészen pontosan 2019. február 16. Amikor magam néhány cimborámmal úton voltunk a viharsarok felé, miközben a Nagyerdőn a Vasutas a zöldeket látta vendégül. Az eredményt követtük út közben, majd a 93. percben megszólalt a telefon. Az állás 2-1, Zsóri Dániel első élvonalbeli meccsén később Puskás-díjat érdemlő ollógólt szerzett. Herczeg András pedig mosolyogva, higgadtan sétált vissza a kispadhoz, tudva, hogy ez már megvan. Az este máris ragyogó volt, még akkor is, ha szeretett lányaink a lila-fehéreknél háromgólos vereséget szenvedtek, megtapsoltuk őket. Még a hazaúton is a focisták győzelmét néztük vissza, újra és újra. Akkor nem sikerült a duplázás. Négy évet kellett várni. És ezúttal annál fényesebb volt, hogy mindkét, egyébként bronzéremért küzdő alakulatunk idegenben lépett pályára. És sikerült. Sikerült Budapesten az, amire épp egy esztendővel többet kellett várni mint egy évtized. Sikerült keleten is. A tökéletes debreceni sportbüszkeség most megérett, egy este alatt győztük le a két legnagyobb élvonalbeli riválist.
Noha a győzelem megszületett, a Fradi már bajnok, a kéziseknél azonban, legyen bármekkora is az NBI-ben a rivalizálás a jelenlegi és egykori nagy halak között. Mégis azt hiszem, valamennyi debreceni szurkolótársam nevében mondhatom, hogy azért a Békéscsabának is tudtunk idén örülni egy kicsit. Egészen pontosan annak, hogy a tavaly feljutó, igen szerény szezont produkáló lilák a következő idényben is az élvonal tagjai maradnak, így nem kell lemondanunk a pikáns keleti derbikről. No, de ne kanyarodjunk el ennyire, ez a jövő zenéje. A lényeg, hogy sikerült. Sikerült az, ami egyszer már majdnem, még akkor is, ha a Groupamában vezéráldozatok árán sikerült kettővel felülmúlni a fiesztát tervező, csalódni kényszerülő kilencedik kerületieket.
Büszkén mondhatjuk: ez Debrecen! Kitartást Megyó, jobbulást Dzsudzsi!
Barna Marci
Új hozzászólás