Nőnapon, majd az azt követő anyák napján is a hölgyeket ünneplik, hiszen csokoládéval, virággal és kedves szavakkal érzékeltetik, hogy mennyire fontosak is vagyunk szeretteink számára.
Különleges mindkét nap, de egy nőnek ezeken a jeles ünnepeken is olykor-olykor zsonglőrködnie kell az idővel, hiszen ott a munka, a bevásárlás, a háztartás - a mosatlan, a szennyes, a vacsora- és másnapi ebédkészítés -, egyeseknél a gyerek(ek), és az állandó rohanás.
A nők szerepeiről, az anyaságról beszélgettünk Bakos-Simon Fruzsinával, aki közeledve a negyvenhez, négy gyönyörű, más-más életkorú gyermek édesanyja, feleség, dolgozó nő, mindemellett lakóhelyének kulturális szervező és könyvtárosi feladatait látja el, valamint minimális óraszámban Székesfehérváron egy általános iskolában kertművelés órákat is ad. Tavaly szeptember óta pedig felsőfokú szakképzésben vesz részt, hogy megfelelő végzettséggel rendelkezzen a közösségi szervezés kapcsán.
- Már a munka-család egyensúly megteremtése is fojtogatja olykor a hölgyeket, ön szerint hogyan egyeztethető össze a család, a munka és a háztartás?
- Egy gyereknél azt mondtam volna, hogy kicsit zsonglőrködős, de megoldható, azonban most már négy gyerekkel, munka és tanulás mellett szerintem minden akarat kérdése. Most nehezebben élem meg ezt az összeegyeztetést, legalábbis ezt tapasztalom. Biztos, hogy fakadhat ez az életkoromból is, de talán az is lehet, hogy hirtelen jött vissza az életembe a legkisebb gyermek mellett a tanulás és a munka. Minden apró kis időt meg kell becsülni és ki kell használni, elég kemény időbeosztással kell élni, néha az éjszakába nyúlóan kell dolgozni azért, hogy minden egyes feladat elvégezhető legyen.
- Ön, mint anya, háziasszony és munkavállaló, megtudja oldani, hogy a reggel kitűzött célok elérhetők legyenek?
- Szerintem kilencven százalékban igen, például egy nyolc órás munkahely és egy nagyobb gyerek mellett ezek a feladatok egyszerűebben megoldhatók, de más esetben, amikor nem lehet megoldani, akkor olykor az ember kénytelen az éjszakai órákba is átcsúszni. Most, hogy tanulmányokat folytatok, nekem így nehezebb, de a legkisebb gyerekem – aki két és féléves – délutáni alvásánál nyerek egy-két órát és azt a legjobban ki is használom, ki kell használni. Vannak persze napok, amikor minden nagyon könnyűnek tűnik, veregetem is a vállam, hogy ez milyen jól sikerült, de legtöbb esetben szerintem a nők számára ebből a szempontból minden nap egy kihívás.
- Több szerepet is vállalunk mi hölgyek, mint például feleség, anya. Önnek mi a legnagyobb kihívás nőként?
- A saját dolgaimra is maradjon, ha nem is idő, de energiám. Az is énidő számomra, ha valamint tanulok, de néha nagyon jó lenne kiszakadni ebből a mókuskerékből, esetleg mást csinálni. Természetesen ennek is eljön egyszer az ideje, legalábbis remélem, de nekem ez a legnagyobb kihívás, ez a zsonglőrködés az idővel. Az időbeosztás a legnehezebb.
- Anyaként megváltozik egy nő?
- Nagyon. Talán vannak olyan szerencsések, akik nem annyira, de itt nem a testi változásokra gondolok elsősorban, hanem a lélektani módosulásokra. Óriási személyiségformáló hatása van, ösztönösen érzi egy anya, hogy akkor is gondoskodnia kell a gyermekéről, ha saját magunk is betegek vagyunk. Kérés nélkül valaki fontosabb lesz, mint amilyen fontos te vagy magadnak, átértékelőik minden. Pozitív és negatív hatása is van, bár azt hiszem, nagyon minimális a negatív része.
- Erősebbé tesz egy nőt, ha valakiből anya lesz?
- Szerintem ez nagyon személyiségfüggő, nekem nagyon jót tett, sokáig nem is tudtam elképzelni magam anyaként, ennek gondolom az is oka, hogy nem találkoztam még azzal az emberrel, aki megfelelő társam lehetett volna, meg nyilván, én sem álltam erre még készen.
- Mi a véleménye a nő szerepéről a házasságban?
- Lehet, hogy nagyon diplomatikusnak hangzik ez a válasz, de minden házasság más, mindenhol lehet más a szerep, attól függően, hogy ezt hogyan beszélik meg a házastársak, az adott felek, de az én életemben, nem is tudom, hogy kimondottan van-e női szerep. A nők eleve sokszor erősebbek, strapabíróbbak, kitartóbbak, sok helyzetben beletörődőbbek, és lehet, hogy ezért van annyi sztereotípia a nők szerepéről egy kapcsolatban. Nekem szerencsém van, teljesen egyenrangú társak vagyunk a férjemmel, szó szerint egy életközösség, legalábbis én így élem meg.
- Nőként van valami tanácsa nőtársainak?
- Talán csak annyit, hogy nagyon sokat jelent, ha bizakodóan nézünk előre. Mindig a következő kis feladatra érdemes koncentrálni, meg persze nagyon jó, ha látjuk magunk előtt az egész távlati tervet. Néha én is belesem abba a hibába, hogy nagyon borúlátóan ítélek meg egy helyzetet, vagy nem bizakodom eléggé, azonban igyekszem tudatosan kezelni ezt, hiszen apró lépésekben a legtöbb hegy megmászható.
Józan Tímea
Új hozzászólás