És a vége… győzelem. Igen! A DVSC végre megszerezte első győzelmét az idei bajnokságban. Ráadásul nem is akárki ellen. A legyőzött ugyanis az a MOL Fehérvár (Videoton) volt, amely ellen a Nagyerdőn 9 esztendeje nem sikerült a Lokinak nyernie.
Janeiro elbúcsúzott, Dombi Tibor pedig szolgálatkészen leült a kispadra. Nem volt könnyű dolga, hiszen számos hiányzóval kellett számolnia, többek között a gólvágó Bárány Donáttal, vagy Bódi Ádámmal. A kezdőben ezúttal viszont helyet kapott a többször bizonyított, a meccsen sajnos súlyosnak tűnő sérülést szenvedő Horváth Krisztofer, illetve a sokat kritizált játékosunk, Ferenczi János újra bizonytalan pozícióban, balhátvédként futott pályára. És csalódást okozott. Pozitívat. Azonban nem csupán ő, hanem az egész csapat. Agilis, szervezett futballt produkált a Vasutas, a Fehérvárnak pedig nem akadt ellenszere. Kaput nem találó lövése sem volt a Debrecennek, az első félidő hosszabbításában pedig jött a csattanó: Dzsudzsák Balázs beívelését Dorian Babunski váltotta fejjel gólra. Bár az eredmény a végéig már nem változott, annál örömtelibb volt a lefújás pillanata: egy híján tíz év után legyőztük hazai pályán a fehérváriakat. Mindezt ötezer szurkoló előtt, parádés meccshangulatban. Mindez dupla öröm. Miért is?
Nos, a debreceniek számára aligha kell bemutatni a lokista és vidista tábor jelenlegi viszonyát, azonban nyilván nem ez az elsődleges tényező. Sokkal inkább az, hogy a Bombázó személyében végre olyan mesterrel a kispadon futottak gyepre a fiúk, aki igazán érzi a debreceni futball szellemiségét és közvetlenül tud kommunikálni egykori csapata jelenlegi játékosival, nem utolsósorban pedig a szurkolókkal. Egyelőre talány, hogy ki lesz a – meg nem történt nyilatkozatában – az összes igazolásból csupán kettőért felelősséget vállaló, egerszegi zakóval búcsúzó Joao Janeiro utódja, miután lejár a megbízott Dombi Tibor „mandátuma”, de annyi biztos, hogy az első idei győzelem a döntetlenekkel és a vereségekkel való kínlódás után magáért beszél. Akárcsak a megnyugtató játék, miután a második felvonásban épp úgy bántunk félórán keresztül Michael Boris legénységével, ahogy az előző hazai meccsen a Puskás Akadémia velünk: bő húsz percen keresztül ki sem engedtük őket a tizenhatosuk előteréből. Ráadásul egy hétvége alatt kétszer győzött a Loki a Fehérvár ellen: pénteken a kézis csajok múlták felül vendégeiket magabiztos tíz góllal, egy nappal később pedig tökéletes lett a hétvége, a focisták is nyertek.
A futballpályán egyelőre egy valami biztos, egy kérdés pedig még áll: visszatért a Bombázó. Visszatér a Loki!?
Barna Marci
Új hozzászólás