Mi lehet a kapcsolat a debreceni Csokonai Nemzeti Színház előtti országelső lombkoronák és a színművészet élő megtestesülése, a legendás, magát összeférhetetlenként emlegető Latinovits Zoltán között!? A megoldás egészen egyszerű…
Néhány nappal ezelőtt a YouTube jóvoltából szembe találkoztam egy interjú felvételével. Nem hétköznapi beszélgetés volt. És nem csupán az alkalom miatt, hanem a szereplők is egészen rendkívüliek benne. Az utolsó elkészült interjú – az ekkor már folyamatosan napszemüveget viselő – Latinovits Zoltánnal, a kérdező pedig Baló Júlia. Úgy gondoltam, ez a korábban már tapasztalt, mégis újjáéledt élmény, amit ez a felvétel volt képes nyújtani, kellőképpen motivált arra, hogy hirtelen belemélyedjek a debreceni színjátszás, illetve a színészkirály életének rejtelmeibe. Mire pedig a legfrissebb, helyi jelentőségű híreket az évfordulókkal összevetettem, megláttam, a 2021-es év már e puszta „véletlennek” köszönhetően is fontos marad az életünkben. Apropó, véletlenek, az idézőjel a bizonyos Latinovits-átoknak szól, amely annyit tesz, hogy a legendás művészt alakító, alakítani kívánó színészek közül valamennyien tragikus sorsot szenvedtek. No, de most nézzük, mi is lehet a kapcsolat a Kossuth utcán tekintélyesen bólogató japánakácok és a Debrecen színi életét több évig színesítő ikon között!
Időrendben haladva, az első esemény emléknapja, vagyis ünnepnapja szeptember elején volt esedékes. Latinovits Zoltán ugyanis szeptember 9-én született, 1931-ben, tehát éppen 90 esztendeje. Ez a kerek szám már önmagában jelentős. Néhány héttel Latinovits születésnapja után azonban a cívisváros színházi életének központja, a Csokonai Színház – ahol ő maga is koptatta a híres deszkákat – részesült kimagasló országos elismerésben. Októberben ugyanis kihirdették, hogy az idei év, 2021 fái a felújításon áteső teátrum előtt csüngő japánakácok lettek, hiszen a tisztelt nagyközönség így szavazott. Ebben talán a sors keze is benne volt, hogy épp most szülessen meg az ehhez fogható siker.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy rohamosan telik az idő, s egyre nagyobb léptekben közeledünk afelé, hogy a Csokonai egyébként is impozáns, megszépült épületében, a megújult deszkákon újra színészek keltsék életre, az egykori ősökhöz hasonlóan a legnagyobb irodalmi hősöket. A város fölé magasodó, épülő Csokonai Fórum falai közé pedig ugyancsak hamarosan, mindössze egy szűk esztendőn belül beköltözik a cívis-színjátszás szellemisége. Debrecen pedig újabb színházzal koronázhatja meg a színészkirály emlékét, a József Attilához hasonló, tragikus sorsú, a 90 esztendeje született Latinovits Zoltánét. Annak a férfinak az életművét, aki 1976-ban elindult, egyenesen „Gyalog a mennyországba”.
Barna Marci
Új hozzászólás