Szinte az egész világot bejárta az egykori szerelő, hogy bajbajutottakon segítsen. Lehoczki Lászlót, a Spider Mentőcsoport vezetőjét látogattam meg miskolci otthonában, aki egykori kutyájával, Manccsal beírta magát még a negyedikes magyar tankönyvbe is.
Azóta is csak németjuhásza van, a mindennapokban a mentés mellett pedig betegszállítással is foglalkozik. Egy ember, aki nagyon szereti az állatokat, és egész élete arról szól, hogy másokon segítsen.
- Gyermekkoromban volt egy tacskó keverékünk, Dolly. Mindenhova együtt jártunk, vigyázott rám, szinte ő volt a dajkám. Édesanyám és édesapám sokat dolgozott, ezért a szabadidőm jelentős részét a kutyámmal töltöttem. Iskolásként volt, hogy a táskámban magammal vittem – emlékszik vissza Lehoczki László.
Másik kedvenc tevékenysége az alkotás volt. Édesapjával együtt saját kézzel készítették a játékokat, emellett sokat rajzolt, festett. Első komolyabb rajzát Dollyról készítette. Hamar kiderült, különleges tehetség a fiatal, jó a kézügyessége.
- Általános iskolát követően képzőművészeti szakon szerettem volna továbbtanulni. Sajnos édesapám maghalt, amikor 14 éves voltam. Édesanyámra nagy teher hárult. Még többet dolgozott, de egy keresetből nem tudta fedezni a taníttatásom. Ezért olyan szakmát kellett választanom, amivel hamar munkába állhatok és segíthetek neki. Villanymozdony műszerész lettem, és a vasútnál helyezkedtem el.
Tizenhét évesen kapott egy magyar vizslát, Reddie-t, akit szeretett volna megtanítani mindenre, ezért Juhász Bélához fordult segítségért, aki a vadászkutyák képzésében jeleskedett. Ő idomította a Homoki Nagy István Cimborák című dokumentumfilm-sorozatában az állatokat.
Miközben László visszaemlékszik a régmúlt időkre, előkerülnek az emlékek. A negyven évvel ezelőtti kopott fényképek sokféle érzést rejtenek.
- Béla bácsira apámként tekintettem, tőle tanultam meg szinte mindent a kutyákról. De megmutatta azt is, hogyan lássam meg, amit maguk az állatok tanítanak nekem. Ők különleges lények. Mozdulataik beszédesebbek, mint bármely szó. Megtanítottak a felelősségre, hűségre, a csapatmunkára. Megfigyelhetők az ösztöneik, hierarchiájuk, igényeik, játékstílusuk, amelyek ismerete segítséget nyújt a velük való közös munkában.
Ahogy nézegetjük a képeket, szinte ott érzem magam a vadászversenyek, kiállítások, bemutatók helyszínein, látom a kemény munkát az év minden szakaszában, időjárástól függetlenül, a kutyák fegyelmezettségét, az elhivatottságot, amely övezi a kutya-gazda párosokat, az összes régi nagy kutyás szakembert és a fiatal Lehoczki Lászlót, akinek még talán fogalma sem volt arról, milyen nagy fordulatot vesz majd az élete.
- A MÁV-nál töltött hosszú idő után a 90-es években műszerészként lehetőség nyílt a polgári védelemnél elhelyezkedni. Úgy éreztem, váltanom kell, hogy újabb közegben próbálhassam ki magam. Munkatársaimmal hamar jó kapcsolatot alakítottam ki. Rengeteg eltűnt személyről érkezett bejelentés, amelyek elgondolkodtattak. Igaz, itt is műszaki feladatokat láttam el, de szerettem volna fejlődni. Arra gondoltam, hogy a vadak felkutatásán túl, emberek keresésére is használhatnám kutyáim orrát.
Első keresőkutyája Csepi, a Welsh terrier volt. A kotorékeb a föld alatti lyukakban megkereste és kihozta a borzot, rókát, megtalálta az erdőben a vaddisznót is. A sikeres képzést követően pedig képessé vált arra is, hogy élő személyeket felkutasson. Később László nagy vágya lett egy németjuhász, akit már kölyökkorától kezdve kizárólag eltűnt emberek keresésére akart tanítani.
- A nagy, erdei területeken sok–sok kilométert kellett rövid idő alatt átkutatni. Egy kistestű kutya hamarabb elfárad, hiszen rövid lábai miatt jóval többet kell lépnie, emiatt erősen liheg, ezért kevesebb szag jut az orrába. A hosszabb lábú ebek gyorsabban és hatékonyabban tudnak keresni. Elhatároztam, következő kutyám már csak személykereső lesz és nagytestű.
1994 nyarán érkezett az életébe Mancs, akivel az első perctől kezdve érezték, hogy összetartoznak. A kis kajlafülű szinte belenőtt a mentések világába, pici korától kezdve ott volt minden bevetésen.
- Csepi sokat segített a képzésében, hisz ő már idősebb, fegyelmezett munkakutya volt, Mancs pedig felnézett rá, követte. Eltanulta tőle a jelzéseket, a kitartást, később egymást motiválták.
1996-tól Miskolc város közalapítványaként megalakult a Spider mentőcsoport 24 fővel és 8 kutyával. Neve a pók(spider) nyolc lábával a fő szakterületekre utal: kötéltechnika, búvárkodás, kutyás kutatás, egészségügyi ellátás, műszaki mentés, informatikai, térkép- és rádióismeret.
Amikor egy videót nézünk, ahol Mancs a csónak elejében fekszik és szagolja a vizet, a büszke gazda elmeséli, hogyan lett kutyája az első halottkereső eb az országban.
- Egyik vízi kutatás alkalmával a búvárok már öltöztek a merüléshez, mi pedig épp a csónakot tettük vízre, észrevettem, hogy Mancs a part melletti nádas körül szaglászott. Egyszer csak beúszott a nádasba, elkezdett szűkölni és kaparta a vizet. Odamentünk és megláttuk az eltűnt férfi holttestét. Ekkor jöttem rá, Mancs érzi és egyedi jelzési technikával mutatja a halott személyeket is.
Ezt a tudást használva elkezdtek külföldi természeti katasztrófák sújtotta területekre is járni, hogy segítsenek. Voltak Egyiptomban, Columbiában, Salvadorban, Görögországban, Törökországban, Indiában, Szlovákiában, Ausztriában, Romániában, Olaszországban sár- és hólavináknál, földrengéseknél, cunamiknál. Ezeken a helyeken több száz élő és halott személyt találtak, ami nemcsak fizikailag, de lelkileg is elég megterhelő. Lászlót viszont mindig az motiválta, hogy segíthet másokon.
- Nincs annál nagyobb öröm, mint túlélőre találni, hiszen egy embert visszaadhatunk a családjának. Ha pedig egy tragédia elkerülhetetlen, a legtöbb, amit tehetünk, hogy megtaláljuk a holttestet, és véget ér a bizonytalanság és a kétely, a család tisztességgel eltemetheti és meggyászolhatja hozzátartozóját.
1999-ben a törökországi földrengés hívta fel a világ figyelmét a Spider Mentőcsoportra, amikor Manccsal megtalálták a 3 éves kislányt, Hatirát, aki 84 órát töltött a romok alatt, halott nagynénje mellett. Mancs kifinomult szaglását bizonyítja, hogy a nyári nagy melegben megérezte az életben lévő kislányt is. Hatirát több órás műszaki mentést követően élve emelték ki a romok alól. Következő évben meghívták a török családot Magyarországra, ahol a kislány személyesen is találkozhatott megmentőivel, Manccsal és gazdájával, Lászlóval.
Mancsnak 2004-ben, még életében szobrot állítottak Miskolcon, melynek avatóján ő maga is részt vett. A Szinva teraszon álló bronz művet az emberek nagy becsben tartják, mindig találni mellette koszorút, virágot, mécsest, sőt időnként kedves gyermekrajzok is díszítik.
2015-ben a Spider mentőcsoport Európai Polgári Díjat kapott, melyre az azóta már egyetemista Hatirát is meghívták családjával.
- Legmeghatóbb élményem, amikor Mancs szobrához elvittük őket, és édesanyjával együtt sírva ölelték át egykori megmentőjének bronz mását.
A kislány ösztöndíjat kapott, és következő évben Erasmus program keretén belül Magyarországon tanulhatott, így még közelebbi kapcsolatot ápolhatott a csapat tagjaival és családjaikkal.
Lehoczki László a mai napig aktívan dolgozik csapatával. Évente 100-120 riasztásuk van és számos családi rendezvényen vesznek részt, falunapokon, iskolákban, óvodákban, idősotthonokban tartanak bemutatókat.
- A rendezvényeken a résztvevők betekintést nyerhetnek a munkánkba. Megmutatjuk azt, hogy a kutyáinknak milyen feladatokat kell végrehajtaniuk, hogyan jelzik, ha eltűnt személyt találtak. A gyerekek örömmel segítenek, szívesen sétálnak a kutyák körül, dobják el nekik a tárgyakat, amelyeket a kutyáknak vissza kell hozniuk. A bátrabbak pedig eltévedt embereket imitálva elbújnak, és azt sem bánják, ha a kutyáink a fülükbe ugatnak, amikor rájuk lelnek. Boldogsággal tölt el, hogy a fiatalok ilyen nagy érdeklődéssel vannak a munkánk iránt. Belőlük alakulnak majd a jövő mentőcsapatai.
Jelenleg egy hosszabb szőrű németjuhász kan kutyája van, akinek jelleme nagyon hasonlít a Mancséhoz, ezért is kapta a Hope (reménység) nevet.
A bevetések mellett több mint 15 éve részt vesznek speciális járművel a betegszállításban, azok számára, akik hagyományos úton nem tudnának eljutni a kórházakba. Mozgásukban korlátozott, beteg embereket szállítanak tolószékkel vagy fekvőágyon szakrendelésekre, vizsgálatokra, idősotthonokba.
Kérdésemre a jövőről azt válaszolta, terveik közt szerepel a Miskolcon található kiképzőpálya modernizálása, és az utánpótlás képzése.
- Magyarországon megteremtettük a karitatív speciális mentés alapjait, de úgy látom, egyre több gazdasági és sportkutyás szervezet jön létre. Közülük szeretném megtalálni azokat, akik valóban elhivatottak a mentés iránt, és érdemes átadni a tudást és a sok évnyi tapasztalatot. A kiképzőpályán épített romterület, két tó, fás, bokros részek, faházak állnak rendelkezésre. Itt életszerűen lehet gyakorolni a kutyával való keresést földrengés helyszínén, vízi és szárazföldi területeken egyaránt. Szeretnénk a fejlesztésekkel és a csapatok támogatásával a mentés rangját megtartani és elősegíteni a jövőbeni fennmaradását.
Binda Nikoletta
Új hozzászólás