Megszoktuk, hogy egy-egy keményebb nyári vihar alkalmával fel kell készülni az áramszünetre, áramingadozásra, esetleg a telekommunikációs hálózat teljes összeomlására. A 21. század technológiai „viharában” azonban eljött az a pillanat is, hogy már nem is kell eső, szél, villám ahhoz, hogy fél napra teljesen leálljon a hálózati ellátás.
A Vodafone, az UPC jogutódja márpedig forradalmasította ezt a jelenséget. Történt ugyanis, hogy június utolsó péntekén egy rendkívül fontos, más megjelenésekkel is összhangba állított cikkem publikációjára készültem. Nem tagadom, én már digitális bennszülött vagyok. Az élet semmit sem ér a közösségi média nyújtotta kommunikációs lehetőségek nélkül. Szerintem ezzel semmi baj. No, de vissza a témához! Este fél 7 felé leültem a laptophoz, hogy közre is adjam legújabb írásomat, a képernyőn azonban váratlan üzenet jelent meg. A rendszer közölte, hogy internetelérés sehol, az addig „beizzított”, nyilvánossá tételre váró mentések elvesztek. Viharnak nyoma pedig épp annyira sehol nem volt, mint az internet. Vehemens temperamentumomból adódóan épphogy újraindítottam a wifit szolgáltató eszközt, de abban a pillanatban már tárcsáztam is a szolgáltatót. Csaknem húsz perces (!!!) idegesítő zenehallgatás után vette fel a hölgy a kagylót. Legkevésbé sem lepődtem meg, amikor közölte a szokásos, szinte teljes mértékben tartalmatlan marketingmagyarázatot, miszerint hibaelhárítás zajlik, központi baki, hamarosan helyreáll a rend. Ennek reményében tettem eleget, e pillanatban már fél 8 után meghívásomnak. Barátok ugyanis egy laza hétvégi focira invitáltak. Fél tízet is ütött már az óra, mire hazaérkeztem. Hiú reményeket táplálva léptem be az ajtón, hátha végre sikerül éjszaka megtennem azt, amit már hétkor be kellett volna fejeznem. A remény örökre ábránd maradt csupán…
Ekkor újbóli telefonálásomra szó szerint ugyanazt a szöveget kaptam, miszerint már közel a megoldás. Hétkor is közel volt. Azóta eltelt három teljes óra. Bár, ki tudja, kinek mit jelent a „hamarosan”. Kiváló este volt. Fekete tévéképernyő, használhatatlan munkaeszközök. Egészen fél 3 tájig, amikor poénból harmadszor is tárcsáztam. Az ügyintéző úriember homlokegyenest mást mondott, mint előző két kollégája. Cserébe szinte garantálta, hogy reggel ötre meglesz az internet. Este hét óta. Felelősséget azonban csak 72 órás teljes szünet után vállalnak. Igen, három teljes napnak kell eltelnie, hogy valami érdemben történjen. Mi történhet három nap alatt? A Feltámadáshoz sem kellett ennyi. Három nap alatt, ha jól csinálom, eddigi majdnem 21 évnyi élményemet újraélhetem. Ellenben szerintük szűk fél napnyi munkakiesés senkinek nem jelent semmiféle problémát. Csattanóként elmondom, hogy a szolgáltatás másnap, tehát szombat délelőtt fél 12-kor tért vissza, miután megígérték, hogy csak vasárnap reggelre lesz minden a helyén.
Végül egy jótanács: ha ép ésszel és türelemmel ki szeretnéd bírni a Vodát, hajts fel előtte egy pohár vodkát!
Barna Marci
Új hozzászólás