Szenzációsan zárta az elmúlt két hetet Debrecenben a magyar junior női kézilabda válogatott. Nyolc mérkőzést játszottak 14 nap alatt és veretlenül lettek világbajnokok szombaton este.
Nem lehet elégszer leírni, óriási fegyvertény, hogy honi fiatal hölgyeink olyan kézilabda nagyhatalmakat utasítottak maguk mögé, mint Montenegró, Románia, a Koreai Köztársaság, vagy éppen szombaton Norvégia. Utóbbiakat kétszer is, hiszen a csoport küzdelmek alatt nyolccal verték őket, a fináléban pedig, parádés második harminc perces játékkal hat gól lett a különbség.
Az eddigi junior világbajnokságokon háromszor kerültünk a legjobb négy közé. Két alkalommal ezüst, egyszer pedig bronzérem jutott nekünk. Most végre megvan az arany.
Egy olyan generáció bontogatja szárnyait, akikre szép jövő vár. Már, ha hagyják őket játszani. Ezek a gyerekek - egy-két kivételtől eltekintve - jobbadán a kispadot koptatják a hazai bajnokságban. Győr, Siófok, Érd, Ferencváros, Vác, Kisvárda - bocsánat, ha kihagytam valakit - tele van légiósokkal, akiknek sikk lett Magyarországra igazolni. Van olyan montenegrói, vagy brazil játékos a honban, aki sehol a glóbuszon nem keres annyi pénzt, mint itt. És nem vagyok benne biztos, hogy tudásban, akaratban, hozzáállásban felveheti a versenyt egy Klujber Katrinnal, egy Lakatos Ritával, egy Kácsor Grétával, egy Tóvizi Petrával, vagy egy Háfra Noémivel. Ha a tehetségeinket elherdáljuk, annak a szakma issza meg a levét. Talán ezért van, hogy a felnőtt válogatott lesüllyedt Európa közép mezőnyébe. Kim Rasmussen, a női szövetségi kapitány minden bizonnyal észbe kap - ott volt a döntőn - és reméljük, jegyzetelt.
Utánpótlás ügyben a fejesek csak lózungokat hangoztatnak, aztán semmi. Nézzük meg a három héttel ezelőtti ifjúsági úszó EB magyar eredményeit. 12 arany és számtalan ezüst meg bronz. Gazdálkodjunk okosan a hazaival, a fiatal sportolókkal!
Ha egyes sportágakat górcső alá veszünk, a kézilabda férfi szakágában sem jobb a helyzet. Veszprémben, Szegeden, Tatabányán elvétve találunk hazai „terméket”. Ugyanez van kosárlabdában, de sajnos fociban is.
Amikor ezeket a sorokat írom, nézegetem NB I-es labdarúgó csapataink felkészülési mérkőzéseinek eredményeit, az összeállításokat. Tessenek már egy kicsit a kisvárdai teamet bogarászni, vagy a MOLVIDIT, netán a Fradit, a Hemingway-féle Honvéd legénységről már ne is beszéljünk.
Egy szó, mint száz: legjobb a hazai! Ezt bizonyították ifjú lányaink a junior kézilabda vb-n. Velük kell számolni, őket kell a jövőre felkészíteni, nekik kell bizalmat szavazni! Mikor, ha most nem?
W. Gy.
Új hozzászólás