Nem tévedés: 480 perc után rúgott gólt a Loki szombaton délután a labdarúgó OTP ligában. Kicsit hosszúra sikeredett a böjt, de így húsvét előtt toleránsabbak vagyunk.
Az utóbbi hetekben csak a kudarc volt jellemző a debreceni focira, most végre kilyukadt a gólzsák. És mindjárt három találatot jegyeznek majd az annalesek a jövő generációi számára. Mindhárom dugó - a szó igazi értelmében - óriási volt. Igaz, kellet hozzá a diósgyőri kapus lepkézése is - kettőhöz mindenképp -, de örüljünk. Három ponttal gazdagabb lett a Pontes legénység, és egészen kicsit meglépett a kiesőhelyre „pályázókkal” szemben.
Visszafogottságra viszont szükség van. A játék hagyott kívánni valót maga után, de mentek a fiúk, próbálkoztak, hajtottak és egymás nyakába borultak háromszor. A győzelem értékét növeli, hogy egyik legjobbjuk, Holmann Dávid elkapott valami vírusos nyavalyát, ezért kihagyta a keleti derbit.
Javítani kell még az alakulaton. Elsősorban az elől játszók határozottságát hiányoltam szombaton. Az látszik, hogy mind Chuka, mind Szuk barátságban van a labdával, megtartják, bűvölik a védőket, utóbbiak sokszor csak keresgéltek, mint guberálók lomtalanítás idején. Csak remélni lehet, hogy összeszoknak egyszer.
Jövő szombaton ismét a Nagyerdő a meccs helyszíne. Érkezik a Paks. Az atomvárosiak ellen nem nagyon megy az utóbbi időkben. Lehet javítani. Aztán egy hosszabb szünet a válogatott fellépése okán, az alatt még jobban összegyúrható a társaság. És akkor talán merészebb álmokat is szövögethetünk. Mert most hat pont a hátrányunk az ötödik Mezőkövesddel szemben. Le lehet dolgozni.
Le lehet dolgozni?
W. Gy.
Új hozzászólás