A történelem bővelkedik különleges, meghökkentő vagy képtelen esetekkel. A történéseket szükség, meglepetés okozása, vagy a véletlen alakítja.
Például a mai napig tartja magát az a hiedelem, hogy a második világháborúban a lengyel ulánosok lovon támadták a német tankokat. Történészek számtalanszor cáfolták, ám az állítás makacsul tartja magát, remek példaként a baráti nép hősiességének.
1795-ben, Hollandiában még furcsább történt: lovasrohamot intéztek a holland flotta ellen. Első olvasatra merő képtelenségnek tűnik, ám az időjárás összehozta a lehetetlent. Hollandia akkortájt a Franciaország ellen létrehozott katonai koalíció tagja volt. A francia erők 1794 őszén nyomultak be a Németalföldre. A hollandok hamar megadták magukat, így az előretörő csapatok 1795 elején Amszterdamig jutottak. A holland flotta menekülőre fogta a dolgot. Egy részük sikerrel kihajózott, meg sem állt Angliáig. A hajók nagyobb része azonban veszteglésre kárhoztatott. Amszterdamtól nyolcvan kilométerre, Den Helder kikötőjének vizébe fagyva várták az idő jobbra fordulását. A veszteglésről tudomást szereztek a hódítók. Hamar lovasegységet küldtek az öbölbe. A huszárok 1795. január 23-án hajnalban támadtak. A jégen keresztülvágtatva megrohamozták a vitorlásokat. Rövid harc után elfoglalták azokat, a matrózokat foglyul ejtették. A győzők nem ölték meg őket, hanem a csapatot együttműködésre kényszerítették, így az elfoglalt hadihajók és matrózaik francia zsoldban harcoltak tovább.
Szép történet, ám nem biztos, hogy igaz. Egy francia történész az egyik hajón szolgáló orvos levelére bukkant. A gyógyításra felkent mindössze egy huszárt látott, aki a hajó mellett a jégen ácsorgott. Felderítő lehetett, akihez később még néhány francia csatlakozott. Gyorsan megegyeztek a hajóhad rangidős tisztjével, hogy nem lőnek egymásra. Az alku azért is gyorsan megköttetett, mert a hollandok már két nappal korábban hasonló értelmű parancsot kaptak.
Ezek után mi az igazság? A jó ég tudja! Sztorinak azért nem rossz.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás