Költő és író, a békéscsabai Körösvidéki Irodalmi Társaság tagja. Weöres Sándort és a kortárs Kamarás Klárát tekinti példaképének.
Az utóbbi részére írt verse a BÁRKA folyóiratban jelent meg. Művei közül Für Anikó és Szabó Sípos Barnabás is előadott már az Irodalmi Rádióban.
Szarvason, Nógrádverőcén és Vácon járt iskolába. Gyermekkorában is foglalkozott a poézissel, amely alkotásokat később ugyanúgy megjelentetett. Felsőpetényben, Szűcsiben és Csanádapácán dolgozott óvónőként. 1989-ben költözött Békéscsabára. 1991-től 2000-ig az óvodák felügyeletét látta el és a Jankay Galériában tárlatvezetőként tevékenykedett. 2004-től irodalmi folyóiratba, antológiába, gyermekmagazinba és internetes oldalra is publikált. A 2007-es Verselhetek című kötetet a hazai 3 legszebb gyermekkönyv közé választották, ezért 2008-ban újra a boltokba került, ami a Móra Kiadó történetében kuriózumnak számít. 2012-ben és 2013-ban a Zsákbamacska, a Zöldségeket mondunk, a Zöldségbolt és a Névnapi meghívó című poémái alsó tagozatos tananyagok lettek. Az író-olvasótalálkozók mellett verses-zenés, játékos, interaktív műsorokat ad óvodásoknak és kisiskolásoknak. Célja az olvasás és az irodalom megszerettetése. A repertoárt mindig az évszakhoz, valamint az alkalomhoz illően választja ki.
A felnőtteknek szóló költeményei a lélekzetek, melyek a szeretet és a fájdalom jegyében az élet, a halál, a kötődés, a szerelem, a közösségi lét örömei és bánatai, a boldogság, a szépség, a teljesség iránti vágy és a remény körül forognak. Műfajukat tekintve létösszegzőek, identitáskeresőek és szakrálisak, amik széles műveltséget, empátiát, mélyfilozófiai látásmódot hordoznak. Az ember és a természet kapcsolatán túl az emberi természet foglalkoztatja. Felismeri, hogy a valódi értékekből kevés van, mégis a dolgok pozitívumait emeli ki. Mondanivalójuk az, hogy bármekkora csapás után is újrakezdhető az élet. Előre kell tekinteni, mert játszani, ajándékozni, önmagunkat szétosztani születtünk. Az efféle harmónia, megtisztulás, gyógyulás továbbgondolásai a játékosan nevelő gyermekversek, vagyis gyerekzetek. Középpontjukban többek között teknősök, sünök, macskák, oroszlánok és a csigák állnak. Ebben a stílusban a legkiemelkedőbb a 2012-es Zabfalók című munkája, ami a Kincsem Nemzeti Lovas Programhoz fűződik. A célja az volt, hogy megismertesse és megkedveltesse a lovakat és a hozzájuk kötődő hagyományokat a gyerekekkel. „Ültem már lovon itthon és a Mátrában is. Gyerekkoromban telente egy távoli rokonhoz is jártunk disznótorba. Tanyán élt, az ott csilingelő lovas szán emléke örökre a szívembe vésődött.” A 2010-es Kondorosi Betyárnapokon határozta el, hogy írni szeretne a lovakról. Lenyűgözte a belőlük áradó erő és szépség, ezért tanulmányozni kezdte őket: „Duska István tanyatulajdonos sokat segített; csak odaültem mellé a bakra és kérdezgettem. Sokat köszönhetek Szabó Zsuzsának, a megyei lovas szövetség elnökének is.”
Pályafutása során egy lengyelországi Közép-Európai Irodalmi Verseny különdíjával, a Körös Irodalmi Társaság által alapított Körösök Gyöngye Díjjal, Magyar irodalom kategóriában Békés Megyei Prima-díjjal, illetve líra kategóriában a Héttorony Irodalmi Magazin szerkesztősége által adományozott Verő László-díjjal jutalmazták. A gyermekversei megzenésítései a Három holló, az Esőtánc, továbbá a Szélforgó CD-n szerepelnek. (Az utóbbi az általa elkeresztelt Fülemüle Zenekar elődadásában hallható).
Ébredező
Frissen vasalt ingben pihennek a kertek,
nem tapossa senki a márványló havat,
ilyenkor illata s íze van a csendnek,
s már bimbók furakodnak jégsátrak alatt.
Dértövises bokron varjúcsapat károg,
s fölszisszen a szilfa, mint álmos szerető,
hajnal-magzatburkában lüktet a város:
születni készül egy óriás csecsemő.
(1947, Szarvas - )
Nádai Nikolett
Új hozzászólás