Sorozatunk nem lenne teljes, ha kihagynánk kusza történelmünk legnagyobb betyárjának felemlegetését. Rózsa Sándor nevéhez számtalan legendás gaztett fűződik. A XIX. században Rózsa negyven éven keresztül, az Alföld legrettegettebb rablója volt. Emlékét a népköltészet és a szépirodalom egyaránt a mai napig megőrizte.
Rózsa Sándor a szegedi Alsóvárosban látta meg a napvilágot 1813. július 10-én.
Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Más források szerint rablás közben, Bácskán agyonütötték.
Egy lótolvaj gyermekeként Sándor sem számíthatott túl sok szimpátiára és bizalomra a környező tanyavilágban. Így életútja eleve predesztinálva volt, hamarosan ő is rablónak állt. 1836-ban, 23 évesen került a hatóságok kezére először, miután ellopott két tehenet.
Rózsa Sándort ekkor Szeged börtönébe zárták, de hamarosan sikerült megszöknie, és bujkálás közben saját bandát szervezett. Lovas csapatával az Alföldet járva rendszeresen lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra. A betyárok esténként csárdákban vagy ismerős tanyákon húzták meg magukat.
Rózsa Sándor élete során több mint 60 bűncselekményt követett el. Rablásai során körülbelül 30 ember életét oltotta ki. Rózsa romantikus színben megörökített életmódját sokan követték akkoriban. Főleg a társadalom peremére szorult férfiak. Alföldi, bakonyi, mátrai pásztorok, bojtárok egyre-másra álltak betyárnak, pokollá téve a hatóságok, valamint a lakosság életét.
Rózsa Sándor egy idő után beleunt a rablóéletbe. 1845-ben levelet küldött V. Ferdinánd királynak, melyben arra kérte az uralkodót, hogy kegyelmével biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét. Bécsben végül elutasították a betyár kérvényét. Három évvel később, az 1848-49-es szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként Kossuth ugyanakkor elfogadta Rózsa, hasonló céllal írt petícióját.
A betyár 150 fős különítménye ekkor a magyar honvédek oldalán részt vett a 48-as szabadságharcban. Karikás ostorral, pisztollyal felszerelt szabadcsapat elsősorban a Délvidéken, a szerbek ellen küzdött. Ám a kutyából ezúttal sem lett szalonna. A betyárok két ütközet között tovább fosztogatták a Délvidék polgárait. 1848. november 17-én, Asbóth Lajos Ezeres nevű falu lefegyverzésére vezényelte ki Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik miután kirabolták a falut, lakosaiból 36-ot kegyetlenül lemészárolták. Emiatt, Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt, és megnősült. 1849 után újra körözést adtak ki ellene. A katonai hatóságok páratlanul magas vérdíjat, 10 ezer pengőforintot ajánlottak fel a nyomravezető számára.
A tekintélyes összeg dacára Rózsa Sándor még sokáig kijátszotta a katonák és pandúrok éberségét, mígnem 1857-ben komája, Katona Pál elárulta őt. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni. Az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Rózsa Sándor annyira hírhedt személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren.
1865-tól Theresienstadtban raboskodott, majd később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult. Miután szabadlábra került, szinte azonnal visszatért régi életéhez, és újjászervezett bandájával újfent az Alföld tanyavilágát terrorizálta. Bár Rózsa Sándor ekkor már túl volt 55. életévén, vakmerősége szemernyit sem kopott meg. Legmerészebb rablási kísérlete éppen az utolsó volt, amely során a Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot próbálta kirabolni – valahogy úgy, ahogy azt a vadnyugati filmekben láthattuk. Rózsa és a betyárok felszedték a síneket Kistelek mellett, és a sűrűben vártak, míg a szerelvény kisiklik.
A banditák azonban elszámították magukat, ugyanis a vonatot katonák őrizték, akik rögtön tüzet nyitottak a gyengébb fegyverzetű, meglepett rablókra. Rózsa Sándor számos társa életét vesztette az akcióban, ő maga pedig a térdén sérült meg. A kudarcot követően nemsokára Ráday Gedeon királyi biztos kezére került. Az elfogott betyár perét 1872-ben tűzték napirendre, és bár az ügyész halált kért fejére, végül életfogytiglanit kapott, és a szamosújvári börtönbe került. Innen idős kora és betegségei miatt már képtelen volt megszökni. A börtönben szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott, egészen 1878-ban bekövetkezett haláláig.
Ha Rózsa Sándor nevét halljuk, egy igazságosztó képe jelenik meg előttünk, aki a népet sanyargató gazdagokkal szemben a szegényeket védelmezi. Ezek a motívumok nem csak a Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula által írt szépirodalmi művekben köszönnek vissza. 1971-ben a Magyar Televízió Oszter Sándor főszereplésével, Szinetár Miklós rendezésében országos nézettségű filmsorozat készített.
Évtizedek múltán is ez a kétségkívül karizmatikus ember, a pusztai életmód, a magyar virtus, a szabadságvágy legfőbb szimbóluma lett.
Végül, egy érdekes információ. A Keleti pályaudvar közelében található Rendőrmúzeum.
Az idelátogató sok érdekes látnivaló mellett, találkozhat Rózsa Sándor koponyájával is. 1878-ban gümőkórban hunyt el a betyár, a szamosújvári börtönben. Halála után csak a testét temették el, a fejét megtartották. Az osztrák orvosok ugyanis arra voltak kíváncsiak, vajon egy olyan haramiának, akinek az apja és a testvére is bűnöző volt, van-e agresszióra utaló elváltozás az agyában. Koponyáján még az a forradás is látható, amit egy fokos okozott. Az ütést állítólag egy nő mérte a fejére. Talán, szerelemféltésből.
Dalnoky
Új hozzászólás