Az ágyból kikelve, rápillantva a naptárra, ami még novembert mutat, de az időjárás is, az a tipikus novemberi esős idő. A rádiót bekapcsolva Depesmode: Enjoy the silent és a Linkin Park: Breaking the habit című között megszólal Merry Christmas. A gondolatomban csak annyi villant át, hogy korán van még az ilyen slágerekhez.
Már a reggeli kótyagosságon is túl, mivel nem iszom kávét, nagy nehezen elindulok az egyetemre. A villamosra várakozva, jobbra- balra tekintve, az ablakok üvegein ez a felirat köszön vissza: Black Friday. Amint tudjuk, hogy a franciaországi események után, mindenfajta fekete péntek jelző, csak arra a szomorú eseményt eleveníti fel az emberek lelkében. Ebben az esetben másról van szó. Ezen a napon a boltok leárazást tartanak, ami azt jelenti, minden termék a normál árnál olcsóbban kapható.
Az ösztöndíjas félévem alatt, amit Turku városban töltöttem, szintén volt egy hasonló kezdeményezés, így karácsony közeledtével. Igaz, annak a neve nem Black Friday volt, hanem Hullut päivät, magyarul: hülye napok. Koncepciójában ugyanaz volt, mint a Black Friday, az emberek taposták egymást a szupermarketekben. Ez az egész felhajtás egy cirkusz, ami az árleszállított plazma tévékért folyik. Egy kívülállónak ez olyan, mint egy ingyen boksz meccs, ahol nem Vitalij Klicskónak szurkolhatunk, hanem az emberi hülyeségen szórakozhatunk.
Megfigyelhető, hogy az ember nem szabadul meg ezektől, a reklámfogásoktól, mivel a villamos belső monitorjáról is ezt nyomják le a torkunkon. Olyan szinten ég bele a retinánkba, hogy az egész felér egy agymosással. Hiszen, az is.
Végre kiérek az egyetemre. Ott legalább akadnak közösségek, amelyek nem ilyen erőltetett módon, hanem az egyszerűség elvén próbálják a karácsonyt közösségi szinten megünnepelni.
Somogyi Eszter
Új hozzászólás