Ha néhány korosodó férfi, aki egykoron belevaló diák volt, összehajol, abból biztos, hogy jó asztaltársaság születik. Ez történt szeptember 11-én Debrecenben, amikor is hatvanadik éves érettségi találkozójára jött össze a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában 1955-ben végzett IV. B osztály őt, korát meghazudtolóan fiatalos egykori tanuló.
Délelőtt az iskola udvarán álló mellszobor és zászlóállvány előtt emlékeztek egykori iskolájukra. Köszöntötte őket az iskola mai vezetése, és egy osztálynyi diák, akik közül tiszteletből többen felöltötték magukra az iskola egyenruháját.
Különleges volt ez az alkalom azért is, mert a szobortalapzatot és a zászlócsoportot ők ajándékozták az iskolának a 45-ik éves érettségijük és a 2000-ik évi millennium alkalmából. Az emléktáblán szerepel Erdélyi Gábor osztályfőnök és 21 végzős diák neve. Sajnos, közülük már csak öten tudtak eljönni a jeles eseményre.
Az osztály nevében Mészáros Ferenc nyugalmazott tábornok mondott köszöntő szavakat.
- Tiszteltük és becsültük tanárainkat, hittünk abban, hogy becsületes munkával boldogulni fogunk – hangsúlyozta, majd hozzátette: - Hittünk abban, hogy dolgunk van a világban. Most pedig dolgunk végeztével ide jöttünk emlékezni tanárainkra.
Az iskolai megemlékezés után egy étteremben folytatódott a találkozó, amelyre meghívták egykori történelem tanárukat, Tóth Ervinné Almády Gizellát is. Babi néni (mert a diákok így szólították) elmondta, hogy bár a kora megnehezíti számára a mozgást, mégis erkölcsi kötelességének tartotta elfogadni a meghívást, ha nemcsak Dunántúlról, de Amerikából is el tudott jönni egy diák a találkozóra.
Meghívták az iskola nemrég nyugdíjba küldött igazgatóját, Pallás Györgyöt is, és volt osztálytársuk fiát, Nyíri Sándort, aki a Bethlen szobor talapzatát és a zászlócsoportot tervezte.
És most lássuk, kik azok a diákok, akik a jó asztaltársaságról gondoskodtak!
Papp László, mondhatni, az esemény fő szervezője volt. Ő korábban adótanácsadással foglalkozott, az utóbbi hónapokban pedig az osztálytalálkozó megszervezése kötötte le ideje nagy részét. Igaz, ő szerényen úgy fogalmazott kérdésemre, hogy nem volt alá-főlé rendeltség a munkában, mindenki kivette belőle a részét.
Mészáros Ferenc nyugalmazott tábornok katonai pályafutásának legérdekesebb fényképeit is magával hozta. Büszkén, de szerényen mutatta a nagy eseményeket, amik azonban nem tették ki élete egészét, hiszen a katonaság után 18 évig a Magyar Távirati Iroda elnöki tanácsadójaként szolgálta a sajtót, termékfejlesztéssel, belső szabályozók kidolgozásával, védelmi felkészítéssel, üzleti tervezéssel foglalkozott. És büszkén mondja, a fiatalok szerették legjobban.
- Nekem nem volt ilyen nagy karrierem, mint Ferinek – kezdte a bemutatkozást szerényen Badar István, aki a csapágygyárban dolgozott hosszú éveken keresztül, több munkakörben szakmunkástól a művezetői szintig. Ő az, aki kétszer érettségizet. No, nem azért, mert megbukott volna a maturáláskor, hanem mert mindig is a gépiparban akart dolgozni, ám „egyéb” származása miatt, édesapja maszek pék volt, nem mehetett a gépipariba tanulni. Így aztán előbb a Bethlen, majd munka mellett jött a gépipari érettségi.
Tolnai Tibor a fehérvári vendéglátónál volt munkaügyi vezető, de dolgozott a szabadegyházi szeszipari vállalatnál is közgazdasági osztályvezetőként, majd a privatizációk után a megyei munkaügyi központ főellenőre lett.
Végül: aki a legmesszebbről érkezett: Czingula János, ő az amerikai Denver városában él. Egész korán, érettségi után vándorolt ki, és testvérével indította első vállalkozását: kutyaházakat gyártottak és árusítottak. Azóta több sikeres vállalkozás elindítója, tulajdonosa és működtetője, van közötte többféle hasznosítású haltelep, napelem parkok, és egy magyarországi élelmiszer termék amerikai beszállítója is. De a fő műve, amire jogosan büszke lehet, a szolár-termál-villamoserőmű telepe, telepei. Ezek az energiaművek képesek 650 C fokot előállítani a napsugarak felhasználásával, és 64 megawatt villamos energia előállítására képes a legutóbb átadott villamos erőműve. A jó humorú, jó vágású férfi, mint sokan mások, természetesen kezdetben filmszínész szeretett volna lenni. Évekig játszott is televíziós sorozatokban és színpadon, olyan nevekkel, mint Szörényi Éva, Szabó Sándor, Lendvai Lajos, de sorozatbeli társa volt Peter Falk, akit Magyarország Columbo hadnagyként ismerhetett meg. Egyébként Peter Falkkal mindig egy öltözőben készültek a kamerák elé, nem mellesleg egy Hitchcock sorozatban szerepeltek.
Az öt vidám egykori diák szívesen mesélt múltjáról, és még az is belefért derűs találkozójukba, hogy a délelőttre tervezett koszorúzást délután ejtsék meg, mert az egyikőjük, a város túloldalán lévő, autójában felejtette a koszorút. De talán így lett kerek és emlékezetes a találkozó. Reméljük, találkozunk még!
Barna Attila
Új hozzászólás