Életem során végigjártam a pedagógus ranglétrát. Pályám kezdetén gyermekfelügyelőként dolgoztam együtt Bandival, aki azóta köztiszteletben álló iskolaigazgatóvá lett, aki akkortájt komolyabban kacérkodott a focival. Neki írtam költői szárnybontogatásom (azóta sem jutottam tovább) egyik egysoros zsengéjét: „Gólod dolog, rúgod komor Golopon.” E kínrímes próbálkozásra több évtized távlatából visszamerengve jutott eszembe egy még borzalmasabb.
Spitzmüller Marinak szántam, első és egyben utolsó randevúnkat feldobandó. A témát a farkasordító hideg szolgáltatta. A miskolci villanyrendőrhöz beszéltük meg a találkát. A testét-lelkét melegítendő fabrikáltam a következő szörnyűséget, arra gondolva, hogy a szerelem fellobbantásához a szénnél remekebb fűtőanyag el sem képzelhető ezen a földgolyóbison: „Egy lapát szén. Egy lapát szén. Egy lapát szénnel megyek te feléd.”
Bandi pályatársamra gondoltam, amikor a napokban Golopon jártam. Ott nevelkedett, s onnan származott el.
Golop, Szerencs és Abaújszántó közötti kis település. Mostanság már csak hatszázan lakják. A Vay kastély okán autóztam arrafelé, amelyről hamar kiderült, hogy nem is egy, hanem egyből kettő.
Időről-időre a környéken előfordulva, elszontyolodva lehettem tanúja a kastély folyamatos pusztulásának. Az utóbbi években azonban gyökeres változás állt be…, de ne rohanjunk ennyire előre.
A falu szélén két kastély áll egymás mellett. Mindkettőt a Vay család, a környék földesurai emelték. A „régi” 1590 táján épült. Reneszánsz stílusú épület, két átellenes toronnyal. A háromszintes, téglalap alakú kastély védelmi célokat is szolgált. A második világháború után állami tulajdonba került. A helytelen hasznosítás miatt állapota fokozatosan romlott. 1963-ban az épület leégett, utána csak részleges helyreállítása történt meg.
Az „új” a 19. század elején épült. A klasszicista stílusban épült úri lak az udvar felé egy-, a kert felé kétszintes épület, három pavilonszerű részből áll. Központi homlokzatát magasított oromzat tagolja.
A „régit” néhány éve Toldi Miklós vásárolta meg. A vállalkozó saját, illetve pályázati pénzekből renováltatta. Jelenleg lakatlan. A helybéliek nem tudnak arról, hogy a vállalkozó bármire hasznosítaná.
Az „újnak” még hányatatott a sorsa. Az épületet Golop önkormányzata hosszabb ideig iskolaként használta. Kis település, kevés pénz, emiatt még állagmegóvásra sem futotta, így a kastély kívülről siralmas állapotban néz ki. Jelenleg óvodának, konyhának és címertárnak ad helyet. A kiállításon körülbelül kétezer, főleg családi címer tekinthető meg.
Ott jártamkor, vasárnap délután kihalt volt a környék. Legkomolyabb sajnálatomra egyik épületbe se jutottam be. Mindössze két udvari munkás kapirgálta az úttestre felhordott sarat. „Körüludvaroltam” őket, hátha segítenek, de nem jártam szerencsével.
A kastélykerttel határos telken a reformáció idején emelt református templom áll. Isten háza zárva, környezete siralmas. A templom körül megműveletlen föld, sártengerként uralja a terepet, benne agyig süppedt traktorok széles keréknyomai. Az ingatlan végében kivágott, öles nyárfatörzsek hevernek szanaszét.
A templom mellett szörnyű állapotú ház áll. Valamikor a plébániaként szolgált. Most ablakai betörve, ajtóit – gondolom - kisajátították, udvar felelői balszárny beomolva, és mindenütt térdig érő gaz.
Minden szobában kosz, törmelék, rengeteg szemét. Sörösüvegek tömkelege között beljebb jutva, az egykori lelkészlak jó néhány berendezési tárgya várja a szebb időket. Különösen tetszett egy egyajtós, félköríves tetejű, intarziával gazdagon díszített szekrény, a padlón két, egyházi témájú, megtépett festmény. Sajnos, igazi szellem hely.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás