Anyák napja…ami az oktatásban pro és kontra. Az osztálytermekben ismereteket, tudást közvetítenek, nevelnek szépre és jóra – gyakran a szülők helyett is -, ám mindig akadnak, akik „betartanak” az igyekezetnek.
Kezdjük a széppel! Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Az ókori görögöknél tavaszi ünnep volt. A feledésbe merült szokást Angliában élesztették újjá az 1600-as években. Ilyenkor minden szolgáló és cseléd szabadságot kapott, hogy a család együtt ünnepelhessen. Hazánkban, 1925-ben rendeztek először anyák napját, egy miniszteri rendelet 1928-ban iskolai ünneppé nyilvánította. A gyerekek (ha közben fel is nőttek) ezen a napon az anyai gondoskodást, törődést köszönik meg. Teszik ezt virággal, ajándékkal, verssel, műsorral.
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
(Ratkó József: Zsoltár)
A minap kollégám mesélte, hogy rendkívüli szülői értekezletre hívták. Nem értette, hiszen alig egy hónappal korábban beszélték meg a tanév hátra lévő feladatait. Nem gondolt rosszra, hiszen jó tanuló a gyereke. Kicsit furcsállotta, hogy a gyermekének is mennie kellett.
Az osztályterem zsúfolásig megtelt. Minden padban szorongtak a szülők. Érdekes módon egyetlen apa sem tette tiszteletét. Nem mintha korábban gyakran jelen lettek volna. A szülői összeröffentésbe valahogy a gitár sem illett bele. Bár az osztályfőnök remekül pengeti a hangszert, de akkor sem idomult az alkalomhoz.
Az édesanyáknak nem maradt sok idejük a merengésre, mert a gyerekek hirtelen benyomultak a tanterembe, és a következő percekben verseltek, énekeltek, majd sárga rózsával kedveskedtek a szülőknek.
Másik ismerősöm az ellenkező végletről szólt. Az iskola igazgatója utasításba adta az anyák napja megünneplését. Kötelezően ajándékok készítését, virágok vásárlását írta elő. A megvalósítás némi anyagi vonzattal járt volna, de az ezt firtató érdeklődésre kurta válasz született: - Oldjátok meg! A pedagógusok otthonról hozták az anyagot, saját zsebből finanszírozták a virágot. Kifelé mennyire megható, bensőséges lesz az ünnepség! Csak a tanárokban marad egy jó adag keserűség, mert velük mindent meg lehet tenni. (?)
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás