Hazánkban becslések szerint minden ötödik állampolgár sértettje, károsultja bűncselekményeknek. A közbiztonság látványosan romlik, bárhogyan is kommunikálják ennek ellenkezőjét. Az emberi érintkezések során napi téma a bűnhullám egy-egy kirívó esete, környezetükben elkövetett törvényellenes cselekedetek. A közbizonytalanságot példázza az alábbi, kéretlenül hallott, beszélgetés is.
Egy hajdúsági falu főutcáján találkozott a volt tanácselnök és a nyugalmazott kultúrház igazgató.
- Dicsértessék a Kovács elvtárs! – üdvözölte ismerősét, volt felettesét a nyugalmazott művelődési ház vezető.
- Fogadj isten, Kiss úr! – köszöntött így a község egykori első embere.
- Nocsak, elvtársazásból urazásba váltottál? – lepődött meg Kiss.
- Haladni kell a korral, az új rendszerrel – kacsintott a kérdezett hamiskás mosollyal.
- Eléggé megkéstél. Már huszonöt éve volt a rendszerváltás.
- Tudod, hogy nem kapkodok el semmit.
- Amúgy, mi újság? – Tette fel sztereotip kérdését a hajdani művház vezér.
- Népszabadságot vettem a postán – közölte Kovács. – Abból megtudom, hogy az országban kik sikkasztottak, kiket tiltottak ki az USA-ból, kiket öltek meg… Pistám, ez az ország egy Chicago! Tele politikai gengszterekkel, maffiózókkal, meg milliónyi pitiáner bűnözővel… Különben nem is kell kilépni a faluból, itt is van.
- Bőőőőő!!! – bőgte el magát egy magyar tarka fajta szarvasmarha kettejük háta mögött. Kényelmes tempóban caplatott a csorda elején, néha meg-megállva, árokparton zsenge füvet harapdálva.
- Jön a csorda – nyögte meglepetten a tanács nyugdíjasa, azzal korát meghazudtoló fürgeséggel tért ki a kérődzve ballagók elől. – Tehénről jut eszembe – folytatta az árkon túl, már a biztonságos járdán –, a múltkor a téeszcsés Szabó Janinak amputálták a tehenét.
- Mit csináltak?
- A kertje végében kikötötte a Riskát. Éjszakára is kint hagyta. Reggel, mikor ment vizet adni, látta, furcsán fekszik a marha. Közelebb menve vette észre, hogy éjjel valakik tőből vágták ki az egyik combját.
- Nahát! – Álmélkodott elhűlve Kiss úr, majd ő folytatta. – A csorda előtt kezdtem bele, hogy itt is van bűnözés. A tehén is bizonyítja, de nemrég rabolták ki az óvodát és bölcsődét is.
- Már megint?! – Hüledezett az exelnök.
- A betörők élelmiszert kerestek…
- … mert nincs ott már semmi. Korábbi behatoláskor elvittek minden mozdíthatót.
- Azt hallottad, mi történt a polgármesterrel? – Tudakolta kárörvendő vigyor kíséretében a volt népművelő. - Ki tudja, miért, de nem szimpatizálhatott vele.
- A Vargával?
- Igen, vele.
- Mondjad!
- Nem adott az egyik cigánynak szociális segélyt, az meg elkapta a Karcsi ujját és úgy megtekerte, hogy eltört.
- Hallatlan! – Csóválta fejét Kovács. – Bezzeg, a mi időnkben nem volt ilyesmi. Hónapok teltek el anélkül, hogy történt volna valami. Abban az időben már az is nagy bűn volt, ha valaki az utcán részegen óbégatott. Most meg – legyintett bosszúsan -, szinte minden nap lopnak, csalnak, hazudnak. Nem lesz ennek jó vége.
- Hát nem - kontrázott Kiss.
- Na, Isten áldásával! – Búcsúzott a volt tanácselnök. – Megyek, mert bezár a bolt. Az asszony elzavart bevásárolni.
- Siess, komám! Kapjál még valamit – lapogatta meg barátja vállát. – Nehogy előtted rabolják ki az ABC-t!
- Sietek is, mert a feleségem tényleg nem hinné, hogy azért nem hoztam semmit, mert kirámolták az üzletet. Szentül meg van győződve, hogy én a kocsmába megyek – aztán megint lemondóan legyintett, mintegy jelezve az asszonyok megváltoztathatatlanságát – Na, isten veled!
- Szevasz – fogott kezet Kiss Kováccsal, azzal ment ki-ki a maga dolgára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás