A 20 éves Mercs Máté Péter a Csokonai Nemzeti Színházban játszik a Dühös lovagban, a Tűzről pattant Tündérországban és a Légy jó mindhaláligban, illetve a Szentpétery Zsigmond Színházban Mátészalkán a Petőfi titok című előadásban. Felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész szakára, ahova sajnos nem vettek fel, de jövőre is megpróbálja, illetve a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán is.
Minden vágya, hogy színésszé váljon. Véleménye szerint ez egy hivatás, ezt vagy teljes odaadással és szerelemmel kell csinálni, vagy sehogy. Idézem: „És én úgy érzem, szerelmes vagyok! Szerintem nagyon kell az embereknek és nekem is a színház, a mágia. Csak is értékek által maradhatunk meg tisztának ebben a világban. A színház feladata az érték közvetítés és őrzés. Ezért is nagyszerű ez a közeg.”
Érettségijére készülve beszélgettünk, hogy hogyan tudja összeegyeztetni tanulmányait egyéb, hobbijának is tekinthető teendőivel. Szerencsésnek is érzi magát, hiszen családja teljes támogatását élvezi, hogy kibontakoztathassa tehetségét. Mert akit a színház világa egyszer elbűvöl, folyamatosan szeretné átélni varázsát… A debreceni Ady Endre Gimnáziumban tett sikeres érettségi vizsgát. Már általános iskolai tanulmányai mellett szerepet kapott a Pál utcai fiúk című színházi előadásban, amit a Légy jó mindhalálig szereposztása követett, majd jött az Ötödik íz című film. Mehalek Mór néven versalkotással is szívesen tölti idejét, ezen kívül a szép- és az orosz irodalmi olvasmányok mellett a gitározás is a hobbijai közzé tartozik.
- Szerepelt színházi darabban, filmben, iskolai újságszerkesztő és alapító tagként írásai is jelennek meg. Hogy halad mindezek mellet az érettségire való készüléssel?
- Nagyon nehéz jól beosztani az időmet, szinte lehetetlen, de próbálkozom vele. Fontos a tudatosság. Az Ötödik Íz forgatási szüneteiben például a versrepertoáromat mormoltam, amivel felvételizni megyek majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A Nyugta nevű folyóirat szerkesztője lévén sokat foglalkozok az írással. Szerencsére ezt is össze lehet vegyíteni a felkészüléssel. Egy másik világról dalolni, sérelmeket, gondolatokat papírra vetni egy-egy tétel tanulása közben szerintem a legjobb szellemi kikapcsolódás.
- Művészi iskolába jár. Milyen indíttatásból kezdte el? Mindig is színésznek készült? Ezen a vonalon szeretne továbbindulni az életben?
- Igen, az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatának végzős diákja vagyok. Mikor a szüleimmel vagy az iskolával színházba mentünk én mindig csodáltam a színészeket, hogyan tudnak ennyi szöveget megtanulni? Milyen szépen beszélnek. Ha a színész csak egy szerepet játszik, akkor miért sír mégis, hisz nem vele történt tragédia? Áhítattal tapsoltam az előadások végén. Sokszor a deszkán lévő színészek helyébe képzeltem magamat. Mindig vonzott a színpad, a fények, a taps... Általános iskola alsó osztályában csináltunk egy műsort, arra tisztán emlékszem, hogy mondtam valami versecskét és egyik kalapot tettem a másik után a fejemre, és a szülők nevetni kezdtek és megtapsoltak. Melegség fogott el, úgy éreztem valami nagyon jó dolog történt velem. Akkor én voltam a deszkán álló színész, akit a darab végén tapssal jutalmaznak. Ekkor már a fejembe vettem, hogy színészettel szeretnék foglalkozni. 2006-ban a Csokonai Színház a Légy jó mindhalálig c. darabjára válogatást írt ki. Izgatottan mentem el, de végül felvettek. Megkaptam Sándor Mihály szerepét, borzasztóan örültem. Ez a darab volt az első ismerkedés a színházzal, itt kezdtem ráeszmélni erre a földi-mennyre, egy kis csodára ebben a szürke világban. Akkoriban, varázslóknak hittem a felnőtt színészeket. Bátrak voltak, és kellemes hangúak, ha valamiben nem voltam biztos, segítettek, nem hagytak magamra. A premieren hatalmas tapsvihar volt, remegni kezdtem és az arcomat elfutotta a könny. Kész, itt megpecsételődött a sorsom, nekem ezen a pályán kell maradnom. Megfertőzött a színház. A Csokonai Színház megint válogatást írt ki, ezúttal a Pál utcai fiúkat rendezték meg. Ide is elmentem, felvettek, Weisz alakját bízták rám. Sajnos az érettségi nem engedi, hogy most színházban játsszak. De hála az égnek, az Adyban rengeteg lehetőség van a fejlődésre. Minden félévben vizsgázunk táncból, szép beszédből, drámajátékból és énekből. Sok fellépést kap az iskola, így mi is rendezvényekre, bemutatókra. Gitároztam és énekeltem már tárlat megnyitón, szalagtűzőn, városi ünnepségeken.
- Szerepelt a nemrég vetítésre került Ötödik íz című filmben. Van különbség egy alakítás során, hogy színpadon vagy kamerák előtt játszódik?
- Hát igen, az Ötödik Íz. Nagyon furcsa volt, hogy amit öt évig belém neveltek a művésztanáraim, azt itt sutba kellet vágnom. Nem kellett például erősen gesztikulálnom a kamera előtt, a hangomat sem kellett megemelnem, ahogy eddig tanultam, hogy a hátsó sorokban is hallják. A filmben többször is meg lehet ismételni egy jelenetet, ha az nem sikerült jól. A színházban ilyen nincs.
A színház hús-vér és pillanatnyi. Ott a pillanat egyszeri és megismételhetetlen. A jelenetforgatást sok külső tényező akadályozhatja, történhetnek váratlan dolgok. A kültéri jeleneteknél számolni kell az időjárással (előfordult, hogy eső miatt maradt el a forgatás), az autók zajával és a járókelőkkel. Amikor ezek a tényezők is közrejátszanak, sokkal nehezebb a szerepben maradás, mint a színházban. Ott nincs annyi kizökkenési lehetőség.
- Mennyire könnyű vagy mennyire lehet egyáltalán azonosulni egy szereppel?
- A filmben egy drogdíler karakterét alakítom, aki a főszereplő szerelmébe szerelmes. Elég kemény figura. Nagyon távol áll tőlem, de persze valamilyen szinten sikerült vele azonosulnom. Fogódzókat kerestem a karakteren. Próbáltam párhuzamot vonni az ő élete és az enyém között. Rob nem jó és nem rossz. Ő a körülmények hatására tér le a jó útról, a lelke mélyén ott rejtőzik a gyengébb, érzékeny énje, a filmben kiderül, hogy ápolja a beteg nagymamáját. Szerelmes egy lányba, aki átlát az álarcán, amit magára vett, csak neki képes megnyílni. Nem hiszem, hogy van eleve elrendelt jó és rossz ember. Sorsok vannak és döntések. Sokat gondolkoztam, hogyha én Rob helyében lennék, akkor milyen döntéseket hoznék. Nem egyszerű, az biztos. Sok dologgal nem értek egyet, amit Rob tett, de hát mindenki hibázik, talán jár neki is egy második esély.
Dancsó Bettina
Új hozzászólás