Minap Tiszacsécsén járva, felkerestem a Móricz házat. Sokan a mai napig úgy tudják, ez az író szülőháza. Tévednek, mert azt az épületet lebontották. A látogatható házba Móricz Zsigmond ötéves korában került. Az egy szobából, konyhából és kamrából álló, szalmafedeles viskó már a család elszegényedését jelezte.
Móricz Bálint ügyes kezű ács, de rossz vállalkozó volt. Még Csécsén cséplőgépet vett, de az felrobbant. Vízimalmot is üzemeltetett, az meg elúszott. Komoly adósságokat halmozott fel. A családfő balsikerek után döntött úgy, hogy Prügyre költöznek. Ekkor Móricz Zsigmond hétéves volt.
A kis Zsiga elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban (Túristvándi), majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt, és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.
Móricz nem gyakran járt Debrecenben. 1899-től két évig református teológiát, aztán jogot tanult. Tanulmányai ideje alatt segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.
Az író testileg ritkán, ám lelkileg gyakran volt jelen a cívis városban. 1924-ben, az akkor 45 éves Móricz beleszeretett a város polgármesterének, Magoss György, Olga nevű, húszévesen özvegyen maradt lányába. Móricz, első felesége után, nehezen tűrte a kötöttséget, de Olga vibráló személyisége lenyűgözte. Kapcsolatuk alatt mintegy négyszáz levelet váltottak. Olga is festett, írogatott, így – akár – rokonlelkeknek is számítottak. A levelezés Móricz haláláig folytatódott, akkor is, amikor az író újból házasodva elvette Simonyi Máriát. Móricz úgy érezte, új felesége nem tudja, vagy nem akarja őt segíteni munkájában. Máriától új élményeket várt, de az a vágya nem teljesült. Talán ezért is kereste és tartotta kapcsolatát Olgával.
Bár nem Debrecenhez kötődik, de jellemző volt az íróra a viccelődés, a szóvicc. Országjárása idején, mert szeretett gyalogolni, 1931-ben Püspökladányig jutott. Karcagról gyalogolt az öreg. Ladányban a vasútállomáson fogadták. Zsiga bácsi jókedvében kérdezte: „járt-e már püspök Ladányban?”
Halála előtt nem sokkal még eljutott Debrecenbe. 1942. február 28-tól március 31-ig élvezte a város vendéglátását. A Déri Múzeum meghívására érkezett, melyről a Debreceni Déri Múzeum 1942-es évkönyve a 21-25. oldalakon számolt be. Korabeli írások szerint az író beteges, fáradt volt, ám szellemileg friss.
A város több útja, intézménye viseli a nevét (Móricz Zsigmond kollégium – jelenleg használaton kívül, eladásra vár, vagy Nagyerdőn a Móricz Zsigmond körút).
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás