Hetven éve, 1944. június 2-án reggel kilenc óra körül súlyos amerikai légitámadás érte Debrecent. A célpont a Nagyállomás volt. A bombázás hiteles története Horváth Attila debreceni helytörténeti kutató munkája és kisebb részben saját levéltári kutatásaim eredménye.
1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A „Margaréta”, azaz a megszállás tervét Hitler még előző év novemberében kidolgoztatta, mert a német vezér megbízhatatlannak ítélte a magyarokat. Az ország háborúból való kiugrását megakadályozandó, rendelte hadosztályait magyar földre. A történészek öt hadosztályra teszik a megszálló erők számát.
Közben a szövetséges csapatok olaszországi előrenyomulása lehetővé tette Közép- és Délkelet-Európa bombázását. Az itáliai repülőterekről (pl. Comiso, Bari) felszálló gépeknek még eléggé komoly távolságokat kellett repülniük, mire a bombázandó területek felé értek. A visszaútra elegendő üzemanyag feltankolása miatt a bombaterhek csökkentése szükségeltetett.
Az amerikaiak kitalálták az ingabombázás módszerét. Szovjetunióval egyezkedve, az oroszok három repülőteret engedtek át, melyeket a bérlők szereltek fel, üzemeltettek. Az Olaszországban felszállt gépek, feladatuk teljesítését követően nem fordultak vissza, hanem a bérelt orosz repterekre repültek (a legjelentősebb Poltava volt). A feltöltés után indultak vissza, útközben újabb célpontokat bombázva. Debrecent is ingabombázás érte.
A náci megszállásig jóindulatú semlegesség jellemezte az angolszászok Magyarországgal kapcsolatos katonai ténykedését. Bár Magyarország és a szövetségesek között hadiállapot volt érvényben, az ország meglehetősen passzív világháborús részvételét értékelték az angolszászok. A megszállást követően azonban gyökeresen változott hozzáállásuk.
1944. június 2-a előtt egy-egy magányos felderítőgép megjelenését leszámítva légitevékenység nem folyt a térségben. A normandiai partraszállás napjának (1944. június 6.) közeledtével az amerikaiak május 24-én és 30-án is légi felderítést végeztek Debrecen felett. Érdekesség, hogy a másodikat dél-afrikai egység gépe hajtotta végre.
A június 2-i bombázás célja a normandiai partraszállást segítendő, a német csapatátdobások lassítása, megakadályozása volt. Ezen a napon bombázták Szolnok, Miskolc, Nagyvárad vasúti csomópontjait is.
Debrecent a 2., 97., 99. és a 483. amerikai bombázóosztály támadta. A légiflottát 130 B-17-es négymotoros bombázó (tizenhárom géppuska szolgálta védelmét, ezért légierődnek is nevezték) és 64 P-51 Mustang egymotoros vadászgép alkotta. Eredetileg hatvan Mustangot emeltek a magasba, de hat különböző műszaki hibák miatt kivált a kötelékből.
Az első gépek 8 óra 46 perckor érkeztek Debrecen légterébe. A légiriadót huszonnégy perccel korábban rendelték el. A 99. osztály gépei kezdték a bombázást. A Nagyállomás környékét szórták meg. A füsttől és portól a 97. osztály pilótái jóformán semmit sem láttak, így oldották ki gyilkos terhüket a fűtőház fölött. A 483. alakulat a vágányhálózat szétrombolására koncentrált. A 2. osztály eltért a céltól és a vagongyárat támadta.
Az amerikaiak háboríthatatlanul bombázhattak, mert Debrecennek nem volt légvédelme. 1944 elején csak katonai objektumok és hadiüzemek védelmére telepítettek csöves légvédelmet. A legközelebbi ütegek a diósgyőri kohászatot védték.
Az amerikai gépek magyar légtérbe történő berepülésekor Veszprémben riadóztatták a magyar 101. Puma vadászszázad 30 Me-109-es vadászgépét. A légi irányítás a kontingenst Győr fölé küldte, hogy ott csatlakozzanak a német 8. vadászosztályhoz. A németek nem érkeztek meg, ezért a Pumákat Miskolcra irányába fordították, de elkéstek, mert az ellenséges bombázókat már nem találtak.
Debrecen felett a százharminc gépből százhuszonöt oldott bombát. Háromszáz tonna bomba hullott az állomásra és környékére. Az ezer darab bombából 953 robbant fel. A Nagyállomásra 55, a vágányhálózatra 128, a Debreceni Helyiérdekű Vasút és a Nyírbátori Helyiérdekű Vasút Salétrom utcai közös telephelyére 77 bomba hullott. A többi elcsúszva, a környéken csapódott a földbe.
A súlyos bombázás ellenére a Nagyállomás épülete mindössze egy találatot kapott. A II. osztályú váróba és étterembe csapódott be. Az alatta kialakított óvóhelyen közel ötvenen haltak meg. A fűtőház sértetlen maradt, de a vágányhálózat és vagongyár komoly károkat szenvedett.
Az amerikaiak mélységi tagozódású módon bombáztak. A gépek 6400 és 7500 méter magasságok között repültek. A füst és por miatt a célzás megnehezült, ezért a bombaszőnyeg északkelet felé elcsúszott. Korábban az erős déli szélnek tulajdonították a csúszást. A bombázás előtt háromnegyed órával kiadott meteorológiai jelentés azonban szélcsendről számolt be.
A bombázás elcsúszása miatt hullottak bombák a Vargakertre, Tócóskertre is. Jutott a Miklós utcára, a Szent Anna-Piac utca sarkára, a Megyeháza elé, a Piac utcára. A Petőfi teret letarolta a bombaszőnyeg. Több találat érte az ún. „Hangya” bérházat, a Törvényszék főfrontját. A fogház területére két bomba hullott: az egyik a sétálóudvaron, közvetlenül a bástyafal mellett, a másik a csillag- és a hosszanti szárnyrész találkozásánál. Az épület központi részét az első emeletig lerombolta. A rabok az épület hosszanti szárnya alatti pincében kialakított óvóhelyen vészelték át a támadást. Mindenki épségben maradt. A sérülések miatt a női foglyokat Hajdúszentgyörgyre telepítették ki. A férfi rabokat leköltöztették a földszinti, épen maradt őrszobára, hatvan főt pedig átirányítottak a nyíregyházi törvényszéki fogházba.
A bombázás áldozatainak száma, június 5-ei adatok szerint 475 fő. Egy hónappal később a Köztemető gondnoka 488 halottról számol be. Az utolsó, bombázás során súlyosan sérült bizonyíthatóan június 16-án halt meg. Június 5-én 250 elhunyt tömegtemetésére került sor a 15/3-as parcellában. A temetésen harmincezer gyászoló vett részt.
Debrecent 1944. szeptember 1-én (kettő is) és 21-én is súlyos támadások érték. Az utóbbi során sikerült az amerikaiaknak véglegesen lerombolni a Nagyállomás épületét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás