Az Iparkamara utcán, a bíróság bejárata előtt népes család búcsúztatta az alig pelyhedző állú ifjút. Az asszonyok lepedőnyi zsebkendőkbe fújták bánatukat, a férfinépség fekete kalapok alatt hallgatott. Józsi Hajdúhadházról készül a börtönbe.
- Mit követett el a fiú? – érdeklődtem az anyának vélt terebélyes asszonyságtól.
- A rák egye ki a bélit a bírónak! Ártatlanul ítélte el a gyereket.
- Kussolj asszony! – mordult vészjóslóan a családfő. - Ne fecsegj itt nekem, a kutya úristenit neki!
- A bíróságon nem ítélnek alaptalanul – erősködtem.
- Persze, hogy nem – bólintott az apa. – Józsi fiam rabolt. A keserves istenit a fattyának! - fordult fenyegetően a fiához. – Erre neveltek, te nyomorult? – aztán fültövön vágta.
- Mit csináltál? – kérdeztem az ütés helyét simogató ifjút.
- Vonatot raboltam.
- Mit!? – hitetlenkedtem.
- Á, hülye gyerek ez, riporter úr! – vette védelmébe csemetéjét a nagyhangú apa. – Gyogyóba járt. Nem tudja, mit beszél.
- Akkor hát, mit csináltál?
- Vonatot raboltam.
- Biztos?
- Izé, a vonaton.
- Melyik vonaton?
- Hát, amelyik Hadházra megy…, az estin.
- Fene a fajtádat! – rikácsolta az asszony. - Nem hallgattál anyádra. Mondtam, hogy ne menj azzal a Janival… - aztán felém fordulva folytatta -, de mondhattam ennek akármit, ment a feje után…
- …aztán ez lett a vége - zárta le neje sirámát a családfő.
- Egy nőtől elvettük a táskát - közölte a fiú olyan természetességgel, mintha egy karika kolbászt kért volna szülőanyjától. – Egyedül ült a fülkében.
Józsi és Jani a Debrecenből este tízkor induló szerelvényre szállt fel. Középkorú hölgyet „szúrtak ki”. A kupé nyitva, se szó, se beszéd, gázspray-vel lefújták, Jani ököllel az arcába is vágott. Közben Józsi kitépte kezéből a táskát. A nő nem vesztette el lélekjelenlétét, a rablók után eredt. A két menekülőt a vagonátjárónál érte utol, ám értéke visszaszerzése kudarcba fulladt, mert Józsi az áldozata kezére csapta az ajtót. A hölgy a fájdalomtól ájultan rogyott a padlóra. Összes pénze és irata a két sihederé lett.
- Hány éves vagy Józsi?
- Tizenhat.
- Akit kiraboltatok, az anyád lehetett volna - próbáltam lelkiismeretére hatni.
- Én vagyok az anyja! - verte a mellét az asszonyság.
- Dugulj már el! - förmedt rá a férj. - Azt sem tudod, miről van szó, de azért be nem áll a szád.
- A Jani mondta, hogy nyúljuk le a nőt - mentegetőzött a fiú.
- Mindig azt csináltad, amit a Jani mondott? A kútba is utána ugrottál volna?
- A vonaton nem volt kút…- bizonytalanodott el Józsi.
- Ha kijössz a börtönből, embert faragok belőled! – fogadkozott az apa.
Miután kifogytak a búcsúcsókokból, -szavakból, a fiú fogta sporttáskáját, lenyomta a börtön kapujának kilincsét. Még egyszer intett a hozzátartozóknak, aztán belépett a „hűvösre”.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás