A felsőoktatás nehéz időket él át. A hallgatók jelentős részének mégis, szinte minden nap akad olyan bosszúsága, amely nem feltétlenül a jelen állapotok okozta nehézségekből adódik. Sokkal inkább hosszútávú és igen széleskörű problémáról van szó.
Az egyetemi tanulmányokat is nagyban befolyásolja a digitális oktatás. Sőt, az épp érettségire készülő diákok után alighanem az egyetemistáknak adja a legtöbb fejtörést az online térbe költözött hallgatói élet. Persze, akadnak olyanok, akik számára a helyzet pozitív az átlag vagy épp a vizsgák könnyebb teljesíthetősége miatt. Az „ellentábor” azt mondja, mindennél fontosabb a szociális érintkezés, a tantermek atmoszférája, s személyesen a teljesítmény is bőven magasabb szintű, mint a weben keresztül. A konszenzus az egyetemisták között mégis megköttetik egy különleges pontban: a Neptunban. Természetesen belátható, hogy jobb híján meg kell elégednünk a félkésszel, akarom mondani, a hellyel-közzel kielégítővel – egy bizonyos tűréshatárig. Hiszen, ha épp olyan kedve van világoskék egyetemi útitársunknak, hogy szabadságra vonul, akkor ellentmondást nem tűrően fogja magát és pihenni tér. Mit sem törődve azzal az ezernyi tárgyfelvételre éhes hallgatóval, akik számára egyetlen mentsvár maradt a diplomához az a 3 kreditpontot érő, szabadon választható kurzus. No, persze, nem ez a jellemző, sokkal inkább a rejtvényszerű, az agyakat jócskán megmozgató feladvány: miként lehet egyáltalán bejutni a felhasználói felületre? A leterheltségi szintekhez mérten egyre nagyobb kihívást jelent a várakozóknak bejutni. Az izgalom a tető fokára hág, s a rendszer betölt, majd végre sikerül. Sikerül túlélni a közösségi médiában Neptuni csataként elhíresült versenyfutást, aminek végén győztes nincs, csak túlélő. S megannyi áldozat, akiknek már nem jutott hely egyetlen tárgy meghirdetett kurzusán sem, miután összeomlásokat és sikertelen kísérleteket követően végre beengedte őket az online napló kerberosza.
Apropó, közösségi média. Egyre elterjedtebb, s egyre nagyobb kedvvel alkalmazott fogalom, s folyamat a mém és a mémgyártás. A tendencia alapján pedig amiből egyszer mém lett, az bizony igazán megdolgozott érte. Vagy eredményesen, vagy pedig kirívóan…szóval rendhagyó, de inkább foghíjas sikerrel. Számos, a témára szakosodott csoport jött már létre a Facebookon abból a célból, hogy a tagok összegyűjtsék az élményeiket Neptunban és Neptunon kívül. Mára csaknem félszáz intézmény alkalmazza a platformot adatrögzítésre és intézményi kommunikációra, a vélemény pedig megoszló. Személyes véleményként – a tisztelt olvasóközönség utólagos engedelmével – azt mondhatom, hogy a legtöbb bosszúságot még mindig a tárgyfelvételek kaotikus és teljes mértékben rendszertelennek tűnő folyamatai okozzák. Alapvetően egyszerű, már-már túlzottan letisztult platform. A célnak megfelel…fogjuk rá. A tökéletestől azonban oly távol mozog – be kell látnunk –, mint a Neptunusz apró, bolygónak sem tekintendő szomszédja – a Plútó a Naptól.
Barna Marci
Új hozzászólás