Nem kell kérnünk, hogy az egyik legszebb imánkat kifordítva azt rimánkodjuk: mindennapi szemetünket add meg nékünk ma. Mert a városi gondoskodás megadja, legalábbis a Lórántffy Cegléd utca sarkán lévő, kis ligetnek indult szemétlerakóhelyen.
A tenyérnyi parkban szép lenne a látvány terjeszkedése, de nem arra szolgál, amire megálmodta valamikor valaki. Ráadásul a városunk egyik legnagyobb építésze ide ötven lépésnyire él. De őt már mellőzte a politika száraz valósága.
No, de a szemét szagát orrunk elől ne veszítve, vessük monitorra, hogy hiába gyűjtik össze a lehullott leveleket az ártatlan közhasznúak, mert a nejlonzsákok ott hevernek napszám, hétszám, mígnem életrevaló gyerekek föl nem fedezik a fólia kiváló tulajdonságát, visszarúg, ha ugrálok rajta. Így aztán cafattá ugrálják valamennyit,és csak csatatér marad utánuk. Ha csak falombról volna szó, bánná a fene, de a hetekig ott posztoló levélgyűjtő zsákok mellé odaszaporodnak más gyűjtemények is. Benne műanyagflakon, penészes kenyér, tetves rongy, olykor foltos ágybetét is elhever. És mindez Debrecen belvárosában, nem is akárhol, a nagyhírű és szeretett református Veres templom mellett.
Fáj ez nekem, nagyon fáj. Vallási hovatartozás nélkül.
-na
Új hozzászólás