Facebook, Instagram, Messenger, WhatsApp – életünk kikerülhetetlen, már-már nélkülözhetetlen tartozékai. Fontosságukat különösen akkor érezzük meg, amikor néhanapján leállnak.
A 17 éve alapított közösségi hálózat, az idők során hozzákapcsolt kép- és üzenetküldő szolgáltatásokkal együtt ugyanis sok-sok éve megbízható eszköze szórakozásnak, tájékozódásnak, kapcsolattartásnak, önkifejezésnek, emlékezésnek, vagy épp a virtuális környezetben való céltalan sodródásnak. Egyik pillanatban profilképet váltunk, a másikban reagálunk egy barátunkéra, hogy a következőben már üzenetváltásban tárgyaljunk vele aznapi örömünkről, bánatunkról, a honi közélet fáradhatatlan csatározásainak legújabb aspektusairól, kedvenc csapataink legfrissebb eredményeiről, vagy a hétvégi buliról. Megosztunk, követünk, figyelünk, jelen vagyunk – folyamatosan.
Néha tudatosan, máskor teljesen ösztönösen, puszta megszokásból, különösebb cél és elhatározás nélkül pörgetjük a hírfolyamot. Utóbbi volt a tervem nekem is, amikor rádöbbentem, hogy a Facebook és a Messenger sem működik: a tartalmak nem frissülnek, az elküldött üzenetek pedig nem érnek célba, helyette pipa nélküli üres karikák látványa fogad minden csevegésben. Nem mindennapi jelenségek ezek, így elsőként az internetkapcsolatot ellenőrzöm, majd miután meggyőződöm arról, hogy a Facebook szolgáltatásainak kivételével minden portál kifogástalan sebességgel és minőségben tárul elém, néhány percnyi várakozásomat egy rövid, de eredménytelen keresés követi. Sehol nem találok információt a problémáról, ami legalább annyit világossá tesz, hogy nem valamiféle tervezett és pontosan előrejelzett, ám általam ennek ellenére nem ismert leállásról van szó. A lényegen ez persze mit sem változtat. Mert bizony eltelik egy óra, majd még egy, eközben jóformán ötpercenként jut eszembe egy-egy barát vagy ismerős, akinek halaszthatatlanul üzennem kéne Messengeren. De ráébredek arra is, hogy a világ legtöbb ügyére ezernyi különféle árnyalatban ablakot nyitó Facebook segítségével sokkal könnyebb naprakésznek lenni - és gyanítom, hogy a legnépszerűbb hírforrások elérését, látogatottságát is érzékenyen érintette az a néhányórás időszakasz, amelyben nem tudták a közösségi lapokon is publikálni tartalmaikat.
Mi tagadás, nem tartom magam függőnek, és ötletem is bőven akadt arra vonatkozóan, hogyan töltsem a „facebookos-instás” időmet, egy kissé mégis elszigeteltnek érzem magam, de jót mosolygok, amikor barátnőm felhívja a figyelmem arra, hogy egy másik közkedvelt közösségi oldal, a TikTok kreatív tartalomgyárosai miképp ömlesztik magukból a leállás számukra fontos, vicces, érdekes, netán tanulságos következményeit. Kissé ironikus is, hogy épp egy másik, fiatalok rendkívül széles rétegének figyelmét magába szippantó alkalmazás frappáns videóit szemlélve válik igazán szilárddá meggyőződésem: a közösségi médiás létezés mára olyannyira átjárta életünket, hogy, mikor néhány órára nem éppen tervszerű módon kiszabadulunk hálójából, szinte semmiben nem különbözünk a szákba vetett, kétségbeesetten vergődő halaktól. Egy fontos eltérés azért mégis van: a halak szabadulni akarnak a háló riasztó fogságából, míg mi, emberek, beleértve engem is, a „rend" helyreállta után boldogan és készségesen evickélünk majd benne tovább. Mert a rend, mint eddig mindig, természetesen most is helyreállt – kisseb-nagyobb megkönnyebbülést jelentve ezzel a földkerekség valamennyi felhasználójának.
Tóth Sándor
Új hozzászólás