Javában zajlik az amerikai profi kosárlabdaliga, és az idei szezon alighanem legnagyobbat előrelépő alakulatává nőtte ki magát a lassan két évtizedes kedvencem, a Los Angeles Lakers, immár Frank Vogel irányítása alatt.
Amikor először találkoztam a csapattal, még a későbbi edző Luke Walton is pályára lépett, Shaq utolsó aktív éveiben járt, de kétségtelenül az első fénykorában járó Kobe volt a legfényesebb csillag mind közül. Walton már a Sacramento kispadjáról figyeli, egykori csapata hogyan gyalogol át a nyugati főcsoporton, Shaq műsorvezetőként szemléli az eseményeket, Kobe pedig köszöni szépen, remekül tölti visszavonulása utáni mindennapjait, és minden bizonnyal nagyon büszke egykori csapatára, hogy látszólag ismét a csúcsra tartanak. Nézzük is meg, mi folyik LeBronék háza táján.
A Lakers idei legszembetűnőbb ismérve nem is kérdés, hogy a rettegett, bitangerős James - Davis duó. Előbbinél az eredményeket nem is kell latolgatni, elég annyit elmondani, hogy King James az NBA történelmének első játékosaként szorgoskodott össze valamennyi csapat ellen egy pofás kis tripla-duplát. Davis esetében sem túl bonyolult az egyenlet. New Orleansból kerek szemekkel lesik, hogy egykori sztárjuk hogyan váltja be az angyalok városában hozzá fűzött reményeket. Meccsenkénti 26 pontos átlagához szűk 10-es lepattanószám társul. Ami a centerposztot illeti, érdekesebb a helyzet, mert bár kezdőként inkább Javale McGee lép pályára, váltótársa, a veteránnak bátran nevezhető Dwight Howard nem éppen levezetés-szerű kosárlabdát produkál. Szűk 20 perces játékideje alatt 7 pontja mellé, kb. ilyen arányban átlagolja a pattanókat is. Kisebb visszaesést mutat Kyle Kuzma produktuma, mert bár az erőviszonyok alapos átrendeződése nyilván megbolygatta a csapaton belüli szerepkiosztást, sérüléséből visszatérve továbbra is olyan hatást kelt, mint aki még nem igazán találta meg a helyét. Ezt tetézi, hogy Kuz nemrégiben egy kisebb szemsérülést is elszenvedett. Mindettől eltekintve egy minden egyes pillanatában céltudatosan küzdő fiatalemberről van szó, akinek talán csak ezután jön a csúcskorszaka.
Összességében szemlélve a Vogel-legénységet, történelmi szezonnak lehetünk szemtanúi, hiszen a 15 mérkőzés utáni 14-1-es mutatóra náluk utoljára majd’ húsz esztendeje volt példa. Szokták mondani, a történelem ismétli önmagát. Ezt egyelőre még ennyire biztosan nem lehet kijelenteni, de hogy új idők jönnek, azt mi sem mutatja jobban, mint az elmúlt szezonok nyugati sikercsapatának, a tavaly is nagydöntős Golden Statenek a katasztrofális mélypontja. Durant már nincs, Curry kidőlt, Thompson szintén és a fiatalos ambíciókkal érkező Russel sem áll Steve Kerr rendelkezésére. Elgondolkodtató, hogy a GSW sikersztoriját talán épp a Lakers veszi át? Persze, hosszú még a szezon, és nagyon korai olyan kijelentéseket tenni, ami Davisék playoff, akár döntős részvételét pedzegeti. Annyi azonban biztos, hogy a jelenlegi elképzelés és az ez alapján megvalósított előadás sokunk szeme elé idézheti a legendás Johnson–Jabbar páros vezette Showtime-éra Los Angeles Lakersét.
Barna Marci
Új hozzászólás