Az egyik hipermarketben jártam. Mint minden nap, ma is a shopsoron várta vásárlóit a Loki szuvenír boltja. Mezt, zászlót, kabalát egy teremtett lélek sem válogatott. Az eladó hölgyike hosszasan, unottan női magazint lapozgatott. Akár egy egész keresztrejtvényt is megfejthetett volna, mert zavaró tényező nem tántorította volna gondolatait.
Az alapvető zavaró tényező az érdektelenség. Többször elhúztam a bolt előtt, meggyőződni állításom igazáról. Érdeklődő még véletlenül sem tévedt a piros-fehér színben pompázó árudába. Nem ment a bolt, mert nem megy a csapatnak.
Nagyon nem megy. Bernben megint kikaptak. A csapat teljesítményét lassan a „megint” jellemzi, azaz vereség hátán vereség. A szurkoló lassan lemondóan legyint, vagy kínjában vigyorog, mint a citromba harapott kukac.
Bár ne lett volna igazam. Amikor a Loki megnyerte a bajnokságot, a bennfentesek eufórikus örömét nem értettem. Persze, le a kalappal azon csapat előtt, amelyik az utóbbi tíz évben hétszer végzett az első helyen, de egy harmatos bajnokságban, finoman fogalmazva is a hullámzó teljesítmény már árnyalhatná az ünneplést. Az örömcsivitelés közepette vészmadár módjára károgtam: a honi teljesítmény nemzetközi porondon fabatkát sem ér. Nem vagyok boldog, hogy jóslatom beteljesülni látszik. Mindig reménykedtem, hogy a csapat összeszedi magát, elszántan focizik, szívvel harcol, jó eredményekkel örvendeztetni meg a honi drukkertársadalmat (mert a DVSC hazánkat képviseli).
Hát nem.
A magyar fociban nincsenek csodák. Adhatunk Szent Antalnak egy húszast, fohászkodhatunk a Nagy Manituhoz mennyei segedelemért. Unos-untalan kiderül: tehetetlenek. Krisztus vízen járt, meggyógyította a betegeket, de a Debrecennel (és a magyar focival) képtelen lenne csodát művelni. Akkor pedig fogadjuk el: ez van, ezt kell szeretni (vagy nem). Nem kellenek a szurkolópukkasztó lózungok a magyar foci megújulásáról! Fölösleges kincstári optimizmussal telenyomni a honi sportsajtót, hogy másnap aztán újra csak a leégésről tudósíthassanak! A hazai focivezetés térjen már vissza a földre, fogadják el a valóságot valóságnak! A nulláról könnyebb elindulni, mint mákonyos szemmel délibábot kergetni.
Olcsó vigasz, hogy a nemzetközi kupákban szereplő magyar csapatok közül a Loki menetelt a legtovább. Meddig menetelt? Alig rugaszkodott el a rajtgéptől. Ment két kört a Bajnokok Ligájában, az Európa Ligában – úgy néz ki – egy play offal vége is. Mennyire távol van a csoportkör, amelynek elérését végre eredményként lehetne elkönyvelni, aztán a további, egyenes kieséses meccsek!
Álmodik a nyomor.
Miért jobbak a környező országok focistái? Minden szomszédnak akad csapata, amelyik még harcban áll, s jó eséllyel tovább is jut, mint például a Slovan Bratislava vagy a Steaua Bukarest. Arrafelé is kerek a labda, meg zöld a fű. Akkor mi a baj?
Veszélyben a Nagyerdei Stadiont működtető gazdasági társaság idei célkitűzése. Telt-, vagy háromnegyed házas meccseket reméltek, mert akkor lenne nyereséges a futballaréna működtetése. A nemzetközi fiaskó után kötve hiszem, hogy tudják hozni a tervet. Vajon hány szurkoló fog kilátogatni egy Loki-Kecskemét mérkőzésre? Húszezren nem lesznek, ez olyan biztos, mint ahogy felkel a nap. Tízezren?... Emlékeznek? Egy ilyen meccsre hányan látogattak ki az Oláh Gábor utcai stadionba? Nos, a nagyerdeibe sem mennek többen. Múlóban az aréna újdonságának varázsa, mert „minden csoda három napig tart”. Az élet, és a meccsek látogatottsága visszatér a szokásos „mederbe”.
Augusztus 20-án is „kilógott a lóláb”. A virágkarnevál majd’ minden rendezvényét a stadionba szervezték, fizetőssé tették. A pénzügyi bevételi terv teljesítése érdekében felrúgták a karneváli hagyományokat. A társaság számára a Loki nem lesz képes megtermelni legalább a nullszaldót, arra pedig nincs elegendő pénz, hogy koncerteket szervezzenek (Daft Punk, Robbie Williams, Pharrel Williams) vagy európai élcsapatokat csábítsanak egy-egy vajaskenyér derbire.
Vészmadárként a veszteséget károgom.
Márpedig ez esetben az önkormányzatnak mélyen a zsebébe kell nyúlni…de nemcsak a stadion esetében. Kihasználatlan a Főnix és a Hódos sportcsarnok, a Latinovits Színház pedig egyenesen pénzkidobás, a Kölcsey fenntartása sem két forintba kerül. Ez a rossz Loki is mennyibe fáj Kósáéknek?! Csoda, ha a város halmozza az adósságot? A kormány adósságkonszolidációja után megint négy milliárd a hiány. Az éves költségvetésekben irreálisan túltervezett a bevételi oldal. Nézze már meg valaki, hogy az önkormányzat mikor teljesítette utoljára a bevételi tervet!
Ezeket már annyiszor leírtuk. Már csak ismételjük magunkat. Tudjuk: „az ismétlés a tudás anyja”, de nem egy újságban. Az olvasók elfordulnak, ha oldalainkon nem találnak újdonságokat, friss híreket. Mégis, ezeket kell szajkóznunk, mert talán egyszer végre meghallgatásra találnak. Semmi mást nem teszünk, minthogy a jobbítás szándékával bírálunk. Szeretnénk egy mindenki számára élhető Debrecen teremtéséhez hozzájárulni, lokistól, stadionostól, kölcseystől, ahogy van úgy, mert azért szeretjük.
A miénk.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás