Ratkó József 1936-ban született Budapesten, s 1989-ben halt meg 53 évesen Debrecenben. Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt sok szabolcs-szatmári faluban s Budaörsön, Hajdúhadházon, Erdőbényén. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Kortárs stb. Első verseskötetének címe: Félelem nélkül. Atyai jó barátjának tekintette Kiss Tamás debreceni költő-tanárt, akitől sok segítséget kapott.
Sikeres költő volt, József Attila-díjas. Új fordítását adta az Antigonénak, s gyarapította Segítsd a királyt! című művével nemzeti drámáink számát. A Segítsd a királyt! verses dráma ősbemutatója Nyíregyházán volt a Móricz Zsigmond Színházban. A művet a Csokonai Nemzeti Színház műsorra tűzi a következő évadban, Csikos Sándor fogja rendezni. Ezért is adjuk most közre Ratkó József egyik versét, amelyből az is kiderül, miért is lett állami gondozott, s honnan származik életének sok keserűsége.
(es)
Ratkó József:
Apám
Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
elitta halotti torát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
és ételéből nem hagyott,
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
és aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát -
és végül semmi sem maradt
belőle. Elpusztult. Kihalt.
Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein -
de nem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!
Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! -
néptelen lelkű ne legyek -
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek: miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!
Új hozzászólás