Debrecen központja gyakran élettel telik meg, aztán pedig a nyugalom oázisává válik. Amikor korlátozások nem nehezítik életünket, épp ez a kellemes kétarcúság teszi tökéletessé a belvárost. Ez azonban csak az élet felszíne.
Szó szerint a felszín, hiszen a Csonkatemplom mögött, az első kapun túl kanyargó udvarok nem is oly bonyolult labirintusának végén lépcsők vezetnek a mélybe. Nem olyan mély ez, amitől fél az ember, sokkal inkább kíváncsian sejtelmes lejárat, ahová szívesen lépünk. A bizonytalanság érzése sem fogja el az erre barangolót, a tájékozódásban ugyanis táblák segítenek. Visszatérve a csábítóan lesikló lépcsőkhöz, az utolsó lépcsőfok előtt magasló ajtón túl már a Sadaqah vízipipa-bár fogad. Illetve, a helyszín minden rejtelmét ismerő, társtulajdonos fiatalember, Viktor. Bódító illatok hulláma környékez meg, de nem olyan bódító, amelytől tartanék, annál inkább kényeztető aromák szállnak a levegőben. A faberakásos falak igazi nyugat-európai hatást kölcsönöznek a helyiségnek. E keleti, s nyugati stílusjegyek mintegy kölcsönhatásként megtalálva egymást, amilyen ellentétesek első pillantásra, olyan tökéletes összhangot alkotnak valójában.
Az alacsony, különleges székek, mi több, textilborítású fotelek szabályos rendszeréből álló sorok végén csillogó, hosszúnyakú, érdekes, valamilyen, szűkre, keskenyre szabott, szamovárszerű eszközök állnak szolgálatra készen: vízipipák. Nem adom át magam a helyzet adta egzotikus érzésnek, Viktorral máris szóba elegyedünk. Rögtön mély vizekre evezünk, hiszen a vallási és kulturális okfejtést követelő Sadaqah-szó eredetéről mesél. Tudniillik ugyanis, hogy a kifejezés az iszlámból származik, jelentése adomány, barátság. A vízipipák eredetét pedig a köztudat Indiába helyezi. A magyarázat gyorsan érkezik:
- Az iszlám térhódítása Indiát is elérte, így a vízipipa a kifejezéssel ennek kapcsán forrt össze. Az előző tulajdonos egy, mára kettős állampolgár, szír-magyar úriember. A hely neve pedig e tekintetben épp a szó jelentésére vezethető vissza. Az a mai napig nem tisztázott, konkrétan ki keresztelte el a klubot, de itt kultúrától, vallástól függetlenül mindenkit szeretettel láttunk és látunk. Így a hely aztán meghálálta nevét – emlékezik vissza Viktor.
Természetesen különféle frissítők, koktélkülönlegességek is szerepelnek az árlapon. Ellenben, aki egy ilyen különleges helyre betér, elsődleges célja az egzotikum átélése. De, vajon, ahhoz, hogy a vállalkozó sikeressé tegye, számára is elengedhetetlen egyfajta szenvedély e nem szokványos időtöltés iránt?
- Szenvedély nélkül nem is lehet belefogni. Viszont nem feltétlenül a pipa iránti elkötelezettség fontos, sokkal inkább az emberek iránt…
Ez természetesen a vendéglátóipari ambíciót is segíti, hiszen manapság mindennek az alapja az eltökélt szándék és az, hogy valaki merjen belefogni és vállalkozni. Egyetértően bólint Viktor, s halvány mosollyal az arcán, büszkén tekint vissza karrierének kezdetére:
- Az évek során számtalan külföldi és magyar barátom is akadt, és az ő támogatásuk, illetve a vendégek támogatása nélkül nem működne ez a folyamat. Az alázat és az emberek iránti szenvedély is elengedhetetlen.
Aki nem feltétlenül ismeri a vízipipa működését – a legnagyobb tisztelettel mondom ezt – kvázi kívülállóként kételyekkel áll a keleti világot Európa közepére idéző szerkezet elé. A párnázott fotel kényelmében, a körülöttem lengő, még mindig csodálatos gyümölcsös illatok harmonikus kavalkádjában elmélázom a pipák láttán. Nem tudom hirtelen megszámolni, hány darab áll tornasor-szerűen egymás mellett. Ragyogásuk ugyanis egy ezüstfolyóvá varázsolja a képet. Csupán azt tudom megállapítani, hogy a maguk nemében, így, a tiszta csend magányában tekintélyes, mégis meseszerűen színes látványt nyújtanak. És milyen régóta, töretlen szorgalommal. A klub ugyanis Debrecenben a legelsők között indult vízipipa-bár. Mi tehet csaknem egy teljes évtizeden át folyamatosan sikeressé egy csábítóan mély bárt, s az ott lakó „ezüsttornyokat”?
- Azt gondolom, a tradíció mindennél fontosabb. Mi még a hagyományos módon használjuk a vízipipát, ez pedig egyfajta hűség a múlt felé, a vendégek számára pedig egyedi különlegesség – válaszol magabiztosan Viktor.
Mennyi minden értékes történet kiderülhet valamiről, ami egyszerre összefogja az embereket. Spirituális élményben lehet részünk, mégis a valóság tiszta talaján maradunk. Egyedül és barátok körében is egyaránt rendkívüli pillanatok forrásául szolgál e kulturális „ütközőpont”. Ütközőpont és mégsem, hiszen a keleti kultúra a nyugati, egyre gyorsuló világszemlélettel találkozik. E találkozás pedig békés, konfliktustól mentes. Nem tesz kárt semmiben, nem okoz fájdalmat, mégis testi és lelki megnyugvást ad arra a néhány percre-órára, amíg kiszakadunk a hétköznapok rohanó, munkától és gondoktól terhelt kellemetlenségei közül. Sőt, a fiatalság számára a ráhangolódást is segítheti egy-egy eseménydús, bulis estére az ott eltöltött idő.
- Nem feltétlenül különleges rítus ekképpen időt tölteni. Nem kell fanatikusnak lenni. Persze, sokan vagyunk, akik számára hagyománya van és több mint hobbi. Ettől függetlenül nagyon jól ki lehet kapcsolni magányban, vagy akár barátokkal is. Sokat segít, ha valaki csak egy kis nyugalomra vágyik, esetleg a nap végén, ha át szeretné tekinteni a sikereit, a nap tanulságait – magyarázza mosolyogva, érdekfeszítően, mégis az atmoszférát hűen tükröző higgadtsággal a társtulaj.
Kis keleti utazásom sajnos végéhez közeledik, pedig ilyen környezetben igazán úrrá lesz rajtam a nyugalom és a gondtalan, mégis hasznos „semmittevés”. Úgy is, hogy most nincs nyüzsgés, hiszen odafönt, a színtiszta, minden előnyével és hátrányával együtt létező valóvilág nem enged erre teret. Mégis, valami nyugtalanít. Napjaink média- és közösségi platformok-uralta digitális univerzumában mindenről megoszlanak a vélemények. Hogyan lehetséges az, hogy egy ehhez fogható, szinte emberfeletti környezet ilyen tiszta és bűntelen, s a Sadaqah szellemisége oly hamisítatlanul lepi el a levegőt?
- A vízipipát gyakran más dohánytermékkel és káros szenvedélyekkel hasonlítják. Keserű tévhit. Magam 12 éve vízipipázom. És nyugodtan mondhatom, ha nem is napi rendszerességgel, de mindenkinek merem ajánlani, aki nyugalomra, egy kis elmélkedésre vágyik, kikapcsolódásképp – zárja mondatát Viktor.
Barna Marci
Új hozzászólás