Nem tagadom, dühös vagyok. Dühös vagyok, mert a közmédia újfent bizonyította, hogy az objektív, értéket és tehetséget hangsúlyozó szemléletmód helyett fontosabb, hogy hatásvadász megjegyzések révén generáljon. Mégpedig indulatot, feszültséget, kétséget – csupa olyat, amelyre napjaink magyar futballjának semmi, de tényleg semmi szüksége nincs.
No, de kezdjük a legelején: Zsóri Dániel élete első NBI-es mérkőzésén elvitte a show-t nála sokkal tapasztaltabb társai, ellenfelei helyett, s olyan gólt ollózott Dibusz Dénes kapujába a DVSC-Ferencváros rangadó utolsó másodperceiben, amely a Nagyerdei Stadion után a világhálót is "felrobbantotta".
Dani jóformán fel sem fogta, mi történt, érkezett a menetrendszerű közhely: „Majd ha rúg még egy ilyet, számolhatunk vele, addig maradjon csak a földön!” Holott azzal mindenki tökéletesen tisztában van, ilyen találat még a legnagyobb zsugások életében is csak egyszer adatik. Hősünk pedig épphogy elkezdte útját, mely kétségünk ne legyen, nagyon rögös és legalább annyira hosszú lesz.
Első állomásként egy Magyar Kupa-találkozóval, Ajkán, melynek televíziós felvezetőjében Zsóri Dániel neve többször hangzik el, mint a kupacsata összes többi szereplőjéé együttvéve. Nem sok ez? – kérdezem, miután a meccs előtti interjúban az ellenfél trénerét is a csodagólról „beszéltetik”.
Percekkel később aztán felharsan a kezdő sípszó, kezdetét veszi az ajkai futballünnepély. A fiatal és szokatlan összetételben gyepre futó debreceni csapatban természetesen a megyei élvonal pillanatnyi gólkirálya is helyet kap. Nem mozog rosszul a rendelkezésére álló időben, ám adódó lehetőségeit nem képes gólra váltani. Előbb a jobb kapufa mellett gurítja el a játékszert, majd a kapus hárítja ballábas próbálkozását. Csapata azért így is nyer, 3-2-re – a győztes gólt ismét egy ifista újonc szerzi, Pintér Ádám.
Mindeközben az M4 Sport illetékesei már a szünetben sem lustálkodnak. Érkezik a hatásvadász, kissé gúnyos poszt: „Az Ajka egyelőre nem a Fradi” címmel, a bejegyzésben mellékelt videón pedig a fiatal center kihagyott helyzetét láthatták az éppen arra bámészkodók. Közöttük persze bőven akadtak olyanok, akik a maguk emberbaráti „jóindulatától” vezérelve, csípőből odavágták a játékost piszkáló, feleslegesen felmagasztalt tehetségről szóló sorokat.
Az emberi kisszerűségnél nincsen rosszabb, viszont az, hogy az M4 Sport munkatársai teret adnak, mi több, egyenesen teret követelnek az ilyesfajta megszólalásoknak, talán még a reakciókon is túltesznek. Egy ideális világban a közmédiának felelősségteljesen kellene alakítania a közbeszédet. Ezzel szemben mi a trend itthon? Az illetékes csatorna egyik pillanatban ad - műsorpercet, elismerést, gyermeki rajongást - míg a másikban pedig elvesz. Mert számára fontosabb, hogy az éppen ráérő és unatkozó facebook-felhasználókból kommenteket, reakciókat váltson ki. Hogy milyet, az már teljesen mindegy.
Mindeközben elfeledkezünk a legfontosabbról. Mégpedig arról, hogy az újonnan berobbanó tehetséget nem a kilencvenharmadik percben rúgott ollózós gól tartja meg, s viszi előre. No, de nem is az olyan műsorok, amelyekben magukat lazának és korszerűnek gondoló műsorvezetők faggatják az érezhetően megilletődött srácot, mintegy követelve, hogy ugyan, hasonlítsa már össze saját találatát a példaképének tartott Cristiano Ronaldo klubfutball nagyszínpadán előadott mozdulatsorával.
Száz szónak is egy a vége, a közmédia az elmúlt napokban (ismét) modellezte, hogyan nem lenne szabad működnie. Ezzel együtt szent meggyőződésem, hogy Zsóri Dániel, minden felhajtás ellenére, ebben a pillanatban sem szeretne mást, mint megdolgozni minden gólért, részsikerért. Mert a tehetséget csak a szerény és alázatos munka révén lehet megőrizni, s csúcsra vinni.
Ezzel alighanem a stúdióban szakkommentátorként tetszelgő és a Facebookon felelőtlenül posztoló médiamunkások is tisztában vannak. Mint ahogy azzal is, hogy az Ajka nem a Fradi.
Tóth Sándor
Új hozzászólás